2014. december 12., péntek

Meiszner Krisztina - MásValaki Problémája


A Könyvmolyképző Kiadónál december 13-án jelenik meg Meiszner Krisztina regénye, MásValaki Problémája címmel. 
A szerző a II. Aranymosás pályázat egyik nyertese, és nem kisebb feladatra vállalkozott, mint magyar környezetben, magyar szereplőkkel írt szórakoztató vámpírregényt. 
Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, s egy kis szerencsével és némi nyomozással megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.


Meiszner Krisztina: MásValaki Problémája

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992685
Oldalszám: 408 oldal

Fülszöveg:
A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.
„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.
Ám a pult mögött igazi vámpír áll.
A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.
Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.
Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.
Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek.
Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

Saját véleményem:
JonJon - alias Jenő, Szürke, stb. - és Valéria, a két több száz éves vámpír,  társulásuk után Budapestet veszik célba. Úgy döntenek, Magyarországon húzzák meg magukat arra a pár évre, amíg szövetségük tart.
Ezek után Jenő - jelenlegi nevén - végre megvalósítja régi álmát, kicsi, ám annál hangulatosabb vámpírkocsmát nyit a fővárosban, ami szépen jövedelmez. Valériával ketten szolgálnak ki, és ha úgy tartja kedvük, akkor nem csupán szövetségesek és munkatársak, hanem ágyukat is megosztják egymással.
Mindennapjaikat igyekszenek a szabályoknak megfelelően, mintavámpírokként élni. Jenőnek ez alapjáraton egyáltalán nem okoz gondot, hisz mindig is a meghúzódás - hosszú élet titka - híve volt, csakhogy a luna caliente közeledtével ő is kissé megzavarodik, mint minden fajtársa. Ilyenkor vágyaik kiélesednek, és minden felfokozódik életükben.
Ennek a katyvasznak a közepén, amikor a normális élet is nehéznek bizonyul, egyik nap, zárás után, Valériával egy hullát találnak a Bugyor hátsó bejáratánál. Csakhogy nem egyszerű balesetről van szó. A srác szemfogait kihúzták, megkarózták, sőt meg is harapták... Ezzel egyértelmű üzenetet hagyva Jenőéknek. De, hogy az egész még bonyolultabb legyen, a rendőrség is nyomozásba kezd, valamint felbukkan a cigány (vámpírokat) figyelő család is.

"Vámpírnak lenni végtelenül, rohadtul, kibaszottul unalmas. Hogy akkor miért csinálom még mindig, ahelyett, hogy gondosan rádőlnék egy jól kihegyezett facövekre? Nem figyeltél, látom. Szerinted mi a büdös francot jelent az, hogy legfőbb parancsunk a túlélés? Nem másnak, magának a létezésünknek a parancsa ez: olyan parancs, amely csak önmagáért van, semmi másért."

A vámpírok ideje lejárt... Lehet, de nem nálam és nem is az MVP-nél! Imádom-, és  valószínűleg sosem fogom megunni őket, ráadásul ha bónuszként társul hozzájuk egy nagyon jó sztori, frenetikus humor és még szuperebb karakterek, akkor halandóságom rajta, várom a szemfogakat és a katarzist! Meiszner Krisztina regénye pedig minden tekintetben kielégítette ilyen irányú elvárásaimat.
A MásValaki Problémája egészen új és egyedi módon nyúl a vámpírság kérdéséhez. Egyféle görbetükröt mutat a mostanság népszerű, hagyományoktól elrugaszkodott, trendi írásoknak. Kellő humorral kezeli azokat a részeket, amik ezt megengedik - sőt! követelik -, másrészt pedig egész komoly mitológiát épít fel a fennmaradó hányadnak. Ami teszem hozzá, teljesen logikus és hihető. 
A humor egyébként a könyv egyik legerősebb pontja. Rögtön az elején egy nagyon vicces szituációba csöppenünk, és később sincs hiány nevetésből. Az írónő hol - a szó legnemesebb értelmében - hétköznapi, hol pikírt, hol szarkasztikus szavakat, mondatokat ad szereplői szájába, akik csak úgy sziporkáznak. És ezzel el is érkeztünk a lényeghez, amiért annyira megszerettem az MVP-t. A karakterek egytől egyik briliánsak! 
Egyrészt ott van nekünk a főszereplő, JonJon, aki a túlélésre játszik. Ennek érdekében pedig éljen a világ bármely pontján, mindig igyekszik beleolvadni a társadalomba. S pontosan tudja, hogy miként érje el ezt. Tapasztalt, okos, nyugis fickó. Nincsenek nagyra törő álmai - a kocsma és egy-két eredeti lugosi Béla poszter persze belefér -, csupán éli az életet. Egyik napot a másik után. Ennek dacára nem unalmas srác. Megvannak a maga titkai, és ami az igazán lényeges benne, a humora! Olyan szarkasztikus belső monológokat nyom le, hogy én majdnem ledőltem a székről, olvasás közben. Egyszerűen IMÁDOM! Jenő fan lettem. Vállalom.
Másrészt viszont ott van Valéria, a pörgős, tüzes, temperamentumos, vad vámpírlány, aki tökéletes ellentéte JonJonnak, mégis őt szemeli ki társául, mondván, hogy nyugalomra vágyik. 
Tehát adott egy nyugis, szarkasztikus, szabályokat betartó pasi, és egy őrült csajszi, akik néhány évig kénytelenek egymás társaságát élvezni, vagy éppen nem élvezni, a kötésnek hála. Talán mondanom sem kell, hogy ez a párosítás garancia egy gigantikus robbanásra. Kettejük párosa halálos! Olyanok, mint két egymás felé közelítő gyorsvonat. 
De itt még közel sincs vége a történetnek. Ó, nem. Az akkor kezdődik, amikor a képletbe bekerül egy fenyegetésjellegű hulla, a rendőrség, és a roma vámpírmaffiafőnök, a figyelő, akit minden vámpír igyekszik elkerülni. 
Láttátok már Kusturica filmet? Ha igen, akkor valami olyasmi folytatást képzeljetek el - Lakatosékra értve -, ha pedig nem, akkor irány pótolni ezt a hiányosságot. De most kanyar vissza a könyvre. 
A humor mellett van itt még nekünk krimiszálunk - "merugye" ott a hulla -, ami csavaros, fordulatos és izgalmas, na meg maga a vámpírság témája. 
Egy-egy fejezet között kapunk némi ízelítőt a vámpír létről, szabályokról és bizonyos karakterek múltjáról. Én kifejezetten szerettem ezeket is. Más és más kultúrát, korszakot mutatott be, ezáltal pedig egyfajta történet a történetben jellegük volt.
Összességében tehát minden megvan a MásValaki Problémájában, ami a vámpír fanoknak és anti fanoknak - görbetükör - kellhet. Humor, akció, rejtélyek, nyomozás, korrekt vámpírtörténelem és hierarchia, őrült vagy épp kaotikus szituációk. És mindez párosul a remek hangulattal, valamint ismerős, magyarországi helyszínekkel, amiken akár mi magunk is megfordulhatunk. Ajánlom nőknek, férfiaknak, időseknek és fiataloknak. Egyszóval MINDENKINEK! Olvassátok el, komolyan. És jól jegyezzétek meg az írónő nevét, mert érdemes rá odafigyelni. Úgy a stílusa, mint a története, baromi jó. Kortalan, hétköznapi, és közel áll a mindennapi élethez - némi természetfelettivel megspékelve. Az tuti, hogy nálam bekerült az idei legjobb könyvek közé!
 

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: JonJon/Jenő/Szürke, Lakatosék, Valéria
Kedvenc jelenet: első oldaltól az utolsóig minden
Negatívum: kérek mééég!
Borító: 5/3




Lugosi Béla


1882. október 20-án látta meg a napvilágot Lugoson, Blaskó István és Paula de Vojnich negyedik gyermekeként. Tizenkét éves korában végleg abbahagyta iskolai tanulmányait, elköltözött otthonról és alkalmi munkákat vállalt.

Előbb Bécsben és Berlinben a filmvásznon kamatoztatta színészi adottságait, majd gépészként egy szállítóhajóra szegődött, és így szökött tovább az Egyesült Államokba. 1920. december 4-én érkezett New Orleans-ba, de úti célja New York volt. 1931-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Az Egyesült Államokban ezután létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol magához hasonlóan hazájukból száműzött magyar színészekkel vette körül magát.

Első angol nyelvű szereplése a „The Red Poppy” című darabban volt. 1927-ben felkérték a „Drakula” című Broadway darab címszerepére. A produkció rendkívül sikeres volt több mint 500 előadást ért meg és még két évig turnéztak vele. Ennek köszönhetően kérte fel az Universal filmstúdió Lugosi Bélát az 1931-es „Drakula” című film főszerepére. Ez a film hozta meg számára a sikert, ám egyben skatulyául is szolgált számára, mivel később csak horrorfilmekben szerepelt. Többek között olyan sikerekben, mint az első zombifilmként számon tartott A fehér zombiban, vagy a „Frankenstein szellemé”-ben (Ghost of Frankenstein). Az 1948-as „Bud Abbott Lou Costello Meet Frankenstein” című film volt az utolsó A-kategóriás darab amiben játszott. Az ötvenes évek során megpróbált kitörni a horrorfilmek világából, és két vígjátékban is szerepelt, ám mindkét film csúfosan megbukott.

A háborús sebesülése okozta fájdalmait orvosai egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal igyekeztek enyhíteni, ám pont ezek a szerek vezettek súlyos morfinfüggőségéhez. Élete utolsó három évében a később „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikiáltott Edward D. Wood Jr. oldalán még három, azóta kultusszá kövült B-kategóriás alkotásban szerepelt. 
1956. augusztus 16-án hunyt el szívinfarktusban. A Kalifornia állambeli Culver Cityben helyezték örök nyugalomra legendássá vált Drakula-jelmezében.

Érdekességek:
  • Csillaga van a Hollywoodi Hírességek sétányán.
  • Lugosi volt Los Angeles-i házában ma Johnny Depp éli mindennapjait
  • A budapesti Városligetben lévő Vajdahunyad várának egyik sarkában mellszobra található.




Nyereményjáték


A MásValaki Problémája blogturné mind a 4 állomásán filmcímeket kell kitalálnotok, melyek kapcsolódnak a vámpírtémához és a humorhoz egyaránt. Segítségül megadjuk a filmek címeiből az egyik (nem mindig az első) betűt, és persze egy képet. A rafflecopter megfelelő sorába beírva máris esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek egyikét.
Figyelem! A sorsolást követően a nyertesek azonnal e-mailt kapnak, melyre 72 órájuk van válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!


Betű a filmből: V




Nézzetek be a többi állomásra is

12/07 Insane Life
12/09 Bibliotheca Fummie
12/12 Dreamworld
12/13 Kelly Lupi olvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése