2015. október 28., szerda

Jennifer A. Nielsen - Az Árnytrón



A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón című regénye, a Hatalom trilógia befejező része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Jaron utolsó nagy kalandját, melyben nem kisebb a tét, mint maga az élet. Jaroné, szeretteié, és a népéé. 

2015. október 26-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993347
Oldalszám: ~346 oldal
Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:
A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni?

Saját véleményem:
Nyílt titok, hogy a Hatalom trilógia az egyik legkedvesebb sorozatom. Az első két rész során Jaron, Roden, Tobias, Mott, Imogen és még sokan mások belopták magukat a szívembe. Akárhányszor a kezembe vettem történetüket, mindig egy izgalmas, csavaros, kalandos sztori részese lehettem.
Nem volt ez másként most sem. Sőt! A legkisebb túlzás nélkül kimerem jelenteni, Az Árnytrón a trilógia koronája.
Jennifer A. Nielsennek sikerült A szökött királlyal gigászi magasságokba emelt képzeletbeli lécét megugrania. Mit megugrania?! Klasszisokkal túlszárnyalnia! Hozzáteszem, mindez nem kis szó.
A befejező kötet rengeteg izgalmat, váratlan fordulatot, magas vérnyomást, mosolyt és bánatot tartogat olvasója számára. Az első szónál megragad, s az utolsóig nem is ereszt! Engem teljesen megbabonázott, elképesztett, és nemegyszer összetörte a szívemet.

"Feláldozni magadat, hogy mások élhessenek, a legnagyobb tett, amit az ember a szeretet nevében elkövethet."

Jaron az elmúlt hetek, hónapok során számtalan megpróbáltatáson esett át. Árvaházi utcagyerekből előbb király, majd kalóz, fogoly, végül kalózkirály és Carthya uralkodója lett. Megverték, véresre korbácsolták, eltörték a lábát, elvették a családját, s kényszerjegyességbe kényszerült. Ellenben mindez semmi, ahhoz képest, amivel az utolsó kötetben kell szembenéznie, ahol a tét maga az élet.
A sok szenvedés mindazonáltal  nem múlt el nyomtalanul. Érzékelhető, hogy a fiatalabb karakterek - beleértve Jaront is - mostanra bizonyos mértékben felnőttek. Sokkal érettebbé váltak szellemileg, érzelmileg és lelkileg. Jaron pedig minden uralkodással kapcsolatos dacossága ellenére - ha sajátos módon is - valódi királyként hozza meg döntéseit, s alakítja lépéseit. Hiába hangoztatja, hogy ő nem akarta ezt a sorsot, az uralkodás, a jó vezetőkészség, hazaszeretet, igazságérzet, na meg a taktikusság benne van a vérében, minden lépésével ezt igazolja.
Ám ahhoz, hogy minderre rájöjjön, elfogadja, magáénak érezze, valami drasztikus kell. És hát mi lehetne nagyobb, erőteljesebb mozgatórugó egy ilyen kaliberű változás esetében, mint egy minden irányból fenyegető, szélsebesen közelítő háború, melyben életek és sorsok forognak kockán?

Carthya és Jaron borzalmas helyzetbe kerül. Minden szomszédos ország ellenük szövetkezve, nagy létszámfölénnyel indul meg feléjük, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megszerezzék a hatalmat. Carthyának azonban nincs elegendő katonai ereje, hogy minden ostromot állni tudjon. Ráadásul Imogent is foglyul ejtik. Jaron tehát bármerre fordul, falakba és csapdákba ütközik. Ám ha valaki képes a lehetetlenre, akkor az ő.

Az már eddig is tudható volt róla, hogy egy végtelenül ravasz, okos, ugyanakkor megzabolázhatatlan és önfejű fiú, megtörhetetlen akarattal, akinek a csavaros gondolatmenetét nagyjából lehetetlen követni. Nos, az a helyzet, hogy most nemhogy lehetetlen, esélytelen kitaktikázni, mikor mire gondol, mit lép. Sok-sok lépéssel jár mindenki előtt. És amikor azt hinné az ember, hogy kitalálta, mire készül, akkor paff, csavar rajta még kettőt-hármat, de úgy, hogy te csak ott ülsz, nagyokat pislogsz, és közben próbálod felfogni, hogy ezt most hogy? Eszméletlen a srác!
Állandóan agyal, pörög, egyetlen pillanatra sem áll le. Mint valami mágus: ámulatba ejti a közönséget, míg a háttérben egész máson ügyködik. Imádom őt. Az egyik legjobb könyves karakter, akiről valaha olvastam. Minden megvan benne, ami kell. Hős, pimasz, ugyanakkor nagyon is emberi. A mostani kötetben, egy váratlan tragédiának hála megmutatkozik a magányos, elárvult kissrác énje is, akire hirtelen túl nagy súly és felelősség szakadt - ezáltal pedig sokkal érthetőbbé, átérezhetőbbé válik a karaktere. No, persze azért nem kell megijedni, Jaront nem olyan fából faragták, hogy leálljon, és hagyja magán eluralkodni a gyászt. Főleg nem akkor, ha a barátai és népe életéről van szó.

Az utolsó kötet cselekménye rendkívül pörgős. Hőseink állandóan mozgásban vannak, egyik csapdából a másikba csöppennek, s számtalan csatát vívnak meg. Ennek következtében kicsit szét is szélednek, melynek az a nagy előnye, hogy mintegy búcsúképp, nagyobb lélegzetvételnyi jelenetsorok által vehetünk végső búcsút kedvenc szereplőinktől.
Bevallom kezdetben kissé megijedtem, hogy Jaron, Roden, Tobias, Fink és Mott ennyire elszakadt egymástól, hisz mindannyian fontos elemei az egésznek, kezdetektől szerves részét képezik az eseményeknek. De az írónő nagyon ügyesen megoldotta, hogy az ifjú uralkodó baráttól barátig ügetve egy kis külön bejáratú hírnevet szentelhessen bajtársainak és közös kapcsolatuknak. Egytől-egyig érdekes, vagy éppen szívfacsaró találkozásról van szó, mégis muszáj kiemelnem Jaron és Roden, valamint Jaron és Mott kapcsolatát. Számomra ez a kettő volt a legkedvesebb, legélőbb és leggyönyörűbb.

Ami még nagyon tetszett - a minden mellett -, az a trilógiát érintő keretes szerkezet. Véleményem szerint zseniális ötlet volt Jennifer A. Nielsen részéről, hogy még utoljára érintett minden fontos eseményt, helyszínt, személyt, majd olyan módon, úgy és ott fejezte be, ahol és ahogyan azt elkezdte.

Mindent egybevetve, ebben a kötetben minden megvan, ami egy jó lezáráshoz kell. A hangulat kellően kiélezett, forrnak az indulatok, szorul a hurok, mindenki taktikázik, miközben vissza-visszaköszönnek a régi, jól bevált elemek. A humor, Jaron pimaszsága, lehetetlent nem ismerő húzásai, a szarkazmus, a bajtársiasság, hűség, és a leheletnyi szerelem. S ehhez társul sok-sok új és régi ellenség, véres összecsapások, harci cselek, és tulajdonképpen a sorozat egyik kulcseleme: Carthya és népének védelme, mely az uralkodó feladata.
Ajánlom... Tudjátok mit? Ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot! Fiúknak-lányoknak, kicsiknek és nagyoknak. A Hatalom trilógia egy kalandokkal és tényleg meghökkentő fordulatokkal teli, pörgős cselekményű történet, tele szerethető figurával. Ami pedig Az Árnytrónt illeti, méltó lezárása a sorozatnak. Engem meghökkentett, falhoz vágott, megmosolyogtatott, kicsit összetörte a szívemet, és elvarázsolt. Biztos, hogy még számtalan alkalommal le fogom emelni a polcról.


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő(k): Jaron, Roden, Mott, Tobias, Fink
Kedvenc jelenet: Jaron és Roden, valamint Jaron és Mott közös pillanatai
Ami nem tetszett: Egyetlen problémám van: miért van vége??!
Borító: 5/5
Tetszett? Vidd haza!




Idézetek


"- Ne merészelj kioktatni a kötelességeimről! Mi mást tettem egész életemben a kötelességemen kívül? Eltűntem a kötelesség nevében, aztán ugyanabból az okból visszatértem, és küzdeni fogok ebben a háborúban, mert ez a kötelességem. Sosem számított, éppen mit akartam volna tenni, valahányszor szólított a kötelesség, én ugrottam. Ám ezúttal másként lesz."

"- Senki nem fog csak úgy tisztelni az életben. A tiszteletet meg kell szerezned, ki kell érdemelned, utána pedig úgy kell óvnod, mintha szent ereklye lenne, mert nem számít, mennyire is nehéz megszerezni az emberek tiszteletét, egy pillanat alatt el lehet veszíteni"

"- Szólj az embereidhez! - mondtam Rodennek. - Beszélj hozzájuk a kapitányukként!
- És mégis mit mondjak?
- Hát, éppen most nyertek meg egy elég nagy csatát - húztam össze a szemöldökömet. - Ezt esetleg megemlíthetnéd."

"- Bevallom, arra biztattam az apját, hogy más ajándékkal kedveskedjen önnek, egy lóval, vagy egy naplóval, amibe írhat. De erre ő azt felelte, hogy a lovat arra használná, hogy elszökjön, a naplót pedig arra, hogy tüzet gyújtson vele valahol a kastélyban. Azért akart kardot adni önnek, hogy ezzel arra ösztökélje, vegye komolyabban a tanulmányait.
- Így is tettem. - Aztán rávigyorogtam, pont olyan csibészesen, mint mindig. - Bár azt azért tudnia kell, hogy találtam más lovakat, amik hátán megszökhettem, és még így is gyújtottam jó pár tüzet a kastélyban."

"- Minden egyes porcikám fáj, Mott.
- Sok mindenen mentél keresztül. De idővel majd minden seb begyógyul.
- Nem a vágásokról és zúzódásokról beszélek.
- Mint ahogy én sem."

"- Azt hiszem, még mindig lábadozom - mondtam, majd hosszan ásítottam. - Azt hittem, mostanra már túl leszek rajta.
- Mindössze két nap után? - Tobias felhúzta az egyik szemöldökét. - Nagyon zavar, mikor egy-egy pillanatra eszedbe jut, hogy te is csak ember vagy?
- Nagyon is, hogy őszinte legyek."

"- A gonosztevőket, a cselszövőket és az ellenségeket könnyedén megértem. De a barátságok bonyolultak, a szerelem méginkább. Nagyobb sebet ejtett rajtam, mint egy kard valaha is tudna."

"- Jaron. a terved felelőtlennek és veszélyesnek hangzik. És ha egy kicsit is ismerlek, akkor ezen felül valószínűleg még lehetetlen is.
- Ez nagyjából pontos leírásnak hangzik."




Nyereményjáték


A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. Ami viszont ennél is nagyobb baj: Jaronnak nincs elég katonája ahhoz, hogy minden támadást visszaverjen. Ám, ha valaki képes kimászni az esélytelenség gödréből, az Jaron. 
Az ifjú királynak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy megfordítsa a háború végkimenetelét, megmentse szeretteit, népét, és önmagát.
A történelem elmúlt évezredeinek során számos alkalommal előfordult, hogy az esélytelennek vélt fél került ki győztesként egy-egy ütközetből, hisz az ész, a taktika, a kitartás, valamint a hazaszeretet olykor képes legyűrni az acélt.
Mostani játékunk során tehát olyan csatákat, háborúkat kell kitalálnotok, ahol a szív, a ravaszság, a taktika volt nyerő, avagy a létszámbeli különbség ellenére az esélytelenebb fél került ki győztesként.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Kitartás és hazaszeretet:
- Az összecsapás színteréül egy mindössze 5 km hosszú és 14 méter széles szoros szolgált.
- Noha a vesztes csapat minden tagja elesett, mégis nyertek: időt a többi városállamnak a felfegyverkezésre, valamint történelmi dicsőséget hősiességük és kitartásuk révén.
- Az elesett katonák nyughelyénél, kőtáblára az alábbi, elhíresült epigrammát vésték: “Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a ************:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”




Nézzetek be a többi állomásra is

10/26 Deszy könyvajánlója - Borítók
10/28 Dreamworld - Idézetek
10/30 Always Love a Wild Book

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése