2015. november 20., péntek

Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában



A díjnyertes Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában végre Magyarországra is megérkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
Természetesen mi sem hagyhattuk ki a történetet, november 20-tól 5 állomáson keresztül kalandozik a Blogturné Klub Aristotle-lel és Dantéval. Tartsatok velünk Ti is, és ha ügyesen játszotok, a könyv három példányának egyikét is megnyerhetitek!


Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993255
Oldalszám: 384 oldal
Fordító:  Benedek Dorottya

Fülszöveg:
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.

Saját véleményem:
A magyar megjelenéskor hallottam először Benjamin Alire Sáenz regényéről, és bár a borító is gyönyörű, mégsem amiatt éreztem késztetést arra, hogy elolvassam, hanem a beszédes cím, és az abban szereplő nevek miatt. Arisztotelész és Dante? Világmindenség titkai? Na, ugye, hogy izgalmasan hangzik!
Úgy kezdtem bele, hogy lényegében azon kívül, hogy a világon mindenki áradozott róla, semmi egyebet nem tudtam magáról a történetről. Bevallom, nem lett egyből kedvencem, idő kellett, míg sikerült egymásra hangolódnunk. Nem tudnám megmondani, mikor éreztem úgy először, hogy Aristotle, Dante és a többiek egyfajta képzeletbeli kis családommá váltak. De így történt. Apránként olyannyira belopták magukat a szívembe, hogy egy idő után már fájt a hiányuk, és szerettem volna még többet velük lenni. Ez már csak azért is fura, mert bár szerettem a regényt, mégsem okozott akkora katarzist, mint vártam. Valahogy elmaradt a tűzijáték. Ha indokot kéne keresnem, egyértelműen a stílust mondanám, ami nem tudom, hogy a fordításból adódik, vagy már eleve a szerzőtől fakad. Ennek ellenére úgy vélem, az Aristotle és Dante egy igazán különleges, kissé depresszív, melankolikus olvasmány, mely kiemelkedik az átlagból. 

"Azon kezdtem töprengeni, hogy a versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem - és soha nem is fogod."

Aristotle egy fiatal, 16 éves srác, aki kortársaihoz hasonlóan küzd a kamaszkorral. Nem találja helyét a világban, úgy érzi, nem tett még le semmit az asztalra; részben emiatt, részben pedig egy olyan okból, amit még ő maga sem ért, haragszik az egész világra. Nincsenek barátai, imádja a csöndet és a magányt. Egy nap azonban összefut a szintén furcsa nevű Dantéval, aki minden tekintetben a tökéletet ellentéte. Nyitott, kedves, érzelmes srác, jó művészi érzékkel. 
Dante felajánlja Aristotle-nek, hogy megtanítja úszni, s innentől a két srác között különleges és szoros barátság fűződik. Napról napra nyílnak meg a másik számára, és ismertetik meg egymást saját szokásaikkal, családjukkal, életükkel. Önmagukkal.
Kapcsolatuk kibontakozása izgalmas folyamat. Érdekes látni, amint a két ellenpólus találkozik és egyesül. Lassan, hónapok alatt, szinte láthatatlanul hatnak a másik félre, s alakítanak át benne dolgokat. Mert igaz a mondás, miszerint sokszor a jelentéktelennek tűnő dolgok viszik végbe a legnagyobb változást.
Aristotle és Dante esetében ez tökéletesen helytálló. Egyikük sem tesz nagy, világmegváltó dolgokat, egyszerűen élik napjaikat, sodródnak az árral, mialatt az olvasó érzékelheti fejlődésük folyamatát.

Egyébként ez a lassú víz partot mos elv az egész műre jellemző. Aki akciódús eseményekre, váratlan fordulatokra, ármánykodásra, és miegymásra számít, csalódni fog. A karaktereken van a főhangsúly. Azon, hogy miként élik meg a gyerekkor elmúlását, a felnőttlét beköszöntét, s a bennük végbemenő folyamatokat.
Mindannyian voltunk vagy vagyunk kamaszok. Tudjuk, hogy ebben az életszakaszban mennyire fontos az útkeresés. Amikor mindennél jobban lenni akarsz valaki. Szeretnéd megtalálni a célodat, és természetesen önmagadat, csakhogy a hormonok sok mással együtt megnehezítik a feladatodat. Ráadásul erre a korosztályra a legjellemzőbb a kísérletezés párkapcsolati-, azon belül is a testiség terén. Ezzel pedig meg is érkeztünk a könyv kulcsproblémájához.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, megjelenik az azonos neműek közti szerelem. Nem feltétlenül a két főszereplő közti kapcsolatra gondolok, azt derítsétek ki, ti magatok, mennyire baráti, de annyit elárulok, egyikőjük egyértelműen saját neméhez vonzódik, aminek felismeréséig sok kísérlet vezet.

"A szavak új értelmet nyernek, ha benned élnek."

A kísérletezés megint egy olyan dolog, ami intenzíven jelen van. A srácok minden téren ezt teszik. Egymással, önmagukkal, a családjukkal, környezetükkel. Kipróbálnak egy sor olyan dolgot, amit a kamaszok szoktak. Isznak, elszívnak egy füves cigit, lerészegednek, buliznak, csókolózgatnak, kimaradnak éjszakára, stb. Egyik húzza maga után a másikat. A plusz fűszert pedig a '87-88-as év, valamint az amerikai és mexikói mentalitás jelenti, amikor az emberek még egészen más értékrend szerint éltek. Kevésbé voltak nyitottak. 

Persze az amerikai kultúra már akkoriban is szabadabb felfogású volt egy tradicionális mexikóihoz képest, ahol azért sokkal fontosabb volt a becsület. Érdekes, hogy a szerző mindenféle értelemben a kettő határvonalára helyezte a fiúkat és családjaikat. Aristotle egyértelműen elfogadta származását, míg Dante, az egyébként abszolút gondtalan srác sokkal nehezebben kezelte az egészet.

A regénynek azonban van egy egészen egyedi erőssége: Benjamin Alire Sáenz be merte vonni a családokat, és majdhogynem olyan erős karakterré tette őket, mint Dantét és Aristotle-t. Ritkán találkozni olyan művel, ahol a szülők ennyire intenzíven részesei gyermekeik életének. Én a magam részéről viszont nagyon szerettem mind a két családot, a saját problémáikkal együtt (amik amúgy kihatottak a srácokra is). Kiváltképp értékeltem, hogy nem csak a fiúk, de velük együtt az anyukák és apukák is fejlődtek, okultak hibáikból.
Mindez tökéletesen konstatálja, hogy egy biztos családi háttér milyen fontos lehet az ember életében. Amikor a szülők odafigyelnek ugyan a gyerekeikre, de nem felejtik el, hogy valaha ők is voltak kamaszok. Szerintem ez az egészséges egyensúly az, ami ha nem is egészben, de részben meghatározza a jövőnket.
Aristotle és Dante története különleges helyet kapott a szívemben, a pici hiányosság ellenére is. Szerettem a fiúkkal elmélkedni, felidézni a kamaszkori útkeresést, dühöngeni, szeretni, óvni, csillagokat lesni a szabad ég alatt, bőrig ázni, vicces vagy éppen szívet melengető beszélgetéseket folytatni a szüleikkel, és úgy egyáltalán a családjukba tartozni. 
Ajánlom mindenkinek, aki valami melankolikusabb hangvételű, vagy éppen egyedi történetre vágyik, ahol a világmindenség titkának megfejtése talán közelebb van hozzánk, mint azt hinnénk


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Ari(stotle), Dante, és mind a két család, na meg Láb
Kedvenc jelenet: a szülők biztatásai, és a csillagles
Negatívum: a szöveg stílusa
Borító: 5/5




Fanartok






 






Nyereményjáték


Aristotle és Dante szülei nem aprózták el, amikor furcsa nevet kellett keresniük fiuk számára. A könyvben az is kiderül, hogy a filozófia talán nem is olyan megvetendő dolog, hisz mint tudjuk, olvasni és gondolkodni jó!
Ezúttal a nevek ihlették a feladatot: minden állomáson megtaláljátok egy híres görög filozófus egy-egy mondatát, valamint az általunk választott bölcsekről készített egy-egy szobor fotóját. A feladat az, hogy a híres mondatot összepárosítsátok a filozófusa képével!
A könnyebbség kedvéért minden kép kap egy betűt, és minden idézet kap egy számot (az állomások sorrendjének megfelelően az ABC szerint, illetve a számok növekvő sorrendben), így a Rafflecopter doboz soraiba elég annyit írni: pl. 1D vagy D1 - mindkét verziót elfogadjuk, és a válaszokat tetszőleges sorba írhatjátok a dobozban, itt most nem számít a sorrend, csak hogy a párok rendben legyenek.
Például ha az első állomás idézete az, hogy “A kocka el van vetve.”, a negyedik állomáson pedig megtaláljátok Julius Caesar képét, akkor a helyes válasz, amit várnánk, ez lenne: 1D
(Persze tudjuk, hogy Caesar nem görög filozófus, csak példa volt. :P)
Érdemes kutakodni, hiszen a helyes megfejtők közül három szerencsés a könyv egy példányával gazdagodik! :)
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!


1. idézet:
„Ahogyan a múltunkat sokféleképpen magyarázhatjuk, jelenünket számtalan módon megváltoztathatjuk, és különféle lehetséges jövők állnak előttünk.”

Kép:


"A" kép



Nézzetek be a többi állomára is

11/20 Dreamworld
11/22 Deszy könyvajánlója
11/24 Angelika blogja
11/26 Media Addict
11/28 Letehetetlen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése