2015. november 19., csütörtök

Rainbow Rowell - Fangirl



Idén ősszel is egy újabb Rainbow Rowell regényt, mégpedig a Fangirlt hozza el magyarul az olvasóknak a Scolar Kiadó.
2015.november 3-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Rainbow Rowell:Fangirl

Kiadó: Scolar Kiadó
ISBN: 9789632445847
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:
Cath imádja Simon Snow-t.
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk kilépett az életükből, és elhagyta a családot.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath tesója nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket az egyetemre, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Ettől fogva Cathnek egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy fura szobatársa, akinek a fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy szuper helyes évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?

Saját véleményem:
Kezdhetném a véleményemet azzal, hogy az Eleanor és Park óta Rainbow Rowell fan lettem, és emiatt muszáj volt elolvasnom a Fangirlt, de az nem lenne igaz. A rengeteg pozitív vélemény, és a HP fanfic téma volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet, még jóval az Eleanor & Park magyar megjelenése előtt. Ami azért nagyon érdekes, mert jómagam nem vagyok HP fan. Láttam a filmeket, olvastam az első két részt, értem, mit szeretnek benne - de véleményem szerint ehhez az univerzumhoz is nagyon sokat tettek a rajongók, a filmek, és a sok egyéb extra; nélkülük nem biztos, hogy az lenne, ami (kövekkel csak óvatosan dobáljatok meg), de tapasztalatból tudom, hogy csak az ismerhet ennyire egy világot, aki vele vagy benne él (természetesen mindez bármely fandomra ráhúzható). Hogy akkor mégis miért foglalkoztatott ennyire a Fangirl? Nem tudom, ne kérdezzétek. Valószínűleg benne van az is, hogy én is voltam (és még mindig vagyok) fangirl. Az érzés pedig legyen szó bármelyik fandomról, ugyanaz. 

"– Miért írunk szépprózát? – kérdezte Piper tanárnő.
Cath lenézett a füzetére.
Hogy eltűnjünk."

A Fangirlről magában ötvözi mindazt, amit az írónő másik könyvében is szerettem. Jó néha az élet bizonyos kiragadott szakaszairól olvasni, melyekben nincsenek mindent megváltoztató titkok, fordulatok, szédítő kalandok, vagy gonosz antihősök. Az élet is kellő bonyodalmat és nehézséget tartogat mindannyiunk számára, amik bár nem öltenek sárkányformát, legtöbbször mégis nehezebb legyőzni őket. Nincs ez másként itt sem. Ám a dolog igazi pikantériája, hogy Rainbow Rowell ezúttal is teljesen hétköznapi karakterekkel dolgozott. Cath és Levi totál átlagos tinik, egyikük sem címlapmodell, helyes, nádszál, izompacsirta, vagy szoborarcú; szimplán olyanok, mint Te vagy én.

Cath valóban olyan hősnő, akivel a könyvmolyok zöme könnyen tud azonosulni. Ő tényleg olyan, mint mi. Hiába csöppen bele a főiskolai és kollégiumi életbe, totál hidegen hagyja a féktelen bulizás, piálás és pasizás lehetősége. Az a fajta lány, aki sokkal szívesebben kuckózik be valahova egymagában, ölében a laptopjával, hogy pötyöghesse saját történetét (ebben az esetben fanficét), vagy hogy elolvasson egy könyvet. Mindez pedig antiszocializmusában tetőzik. Nehezen ismerkedik, kissé félénk, nem igazán nyit a világ felé, már-már görcsösen ragaszkodik az ismerthez.
Valószínűleg elcsépelten hangzik, de tényleg magamra ismertem benne, így teljes mértékben átéreztem, és megértettem a viselkedését, akárcsak az íráshoz való hozzáállását - és ez adta azt a bizonyos plusz, megmagyarázhatatlan fűszert, ami miatt nehezen tudtam letenni a könyvet.

Aki írt már saját (fiók)regényt, novellát, fanfictiont, az teljes mértékben otthon érezheti magát ennek a könyvnek az olvasása közben. Cath által az írónő hitelesen közvetíti azon folyamatokat, melyek az alkotóban kavarognak.
Konkrétan a fanficion témájához érdemben sajnos nem tudok hozzászólni, mivel meglepő módon nem olvastam ilyeneket, és én is csak két rövidke árnyvadászos szösszenetet írtam. Ami pedig a Harry Potter dolgot illeti... nos, valószínűleg azon a vonalon sem én vagyok a mérvadó, mert ugyan a főbb dolgokat felismertem, de szégyen és gyalázat, ha nem keresek rá, nem jövök rá, hogy ez egy Harry - Draco slash lesz, nem pedig Harry és 180 fokos fordulatot vevő Ron. Oké, oké, tudom, fájdalmas hiányosságokkal küzdök, mentségemre legyen mondva, még az 50. oldal előtt helyreigazítottam magam. Ám mindez nem változtat a tényen, hogy a kedvenc részeim mégis azok a regény- és fancfiction részletek voltak, amik az egyes fejezetek elején feltűntek. Nem mondhatni rájuk, hogy könyv a könyvben jellegű a felépítésük, de annyira jó kis szösszenetek, hogy komoly vágyat éreztem aziránt, hogy teljes egészében is olvashassam őket.

Mint fentebb említettem, a Fangirlben nincsenek drámai fordulatok, csak az élet van, melynek ebben az esetben szerves részét képezi(k):
- az egyes tanórák, melyeken Cath szépírás irányvonalát tekintve nagyon is érdekes, írással és műfajokkal kapcsolatos kérdéseket boncolgatunk.
- a család, ahol hősnőnk ikertestvére az új élethelyzetben szeretne kiszakadni a megszokottból, és új dolgokat kipróbálni, ami által megeshet, hogy elszalad vele a ló.
- az elválás, mert hát a kollégiumi élet azzal jár, hogy a lánynak el kell távolodnia az otthon- és a család melegétől - melyen az sem segít, hogy Cath testvére, akivel azelőtt mindent együtt csináltak, most drasztikusan elsodródik mellőle már a kezdet kezdetén.
- Cath morcos szobatársának letörhetetlenül optimista pasija/barátja, Levi.

"– Pedig csak egy srác – mondta Reagan. – Persze, hogy különbözik tőled. Olyan srácot sose találsz, aki olyan, mint te, főleg azért, mert az a srác sose teszi ki a lábát a kollégiumi szobájából…"

És ezzel meg is érkeztünk az elmaradhatatlan romantikus szálhoz.
Levi egy nyúlánk, keszekusza kinézetű srác, aki annak ellenére, hogy nem egy adonisz, mégis potenciális álompasi jelölt. Róla tényleg elhihető, hogy szembejön veled a suliban/utcán/bárhol. Legfőbb ismertetőjegye a lényéből fakadó állandó vidámság. Igazi optimista jellem. Állandóan kérdez, segít, viccel, és konkrétan levakarhatatlan. De az ember lánya nem is nagyon akarja, hogy lekopjon. Olyan, mint a regény személyes Napja - szeretnél a sugaraiban sütkérezni.
Mindezen erényei mellett pedig ideális társ Cath számára. Tökéletesen ellensúlyozza a lány zárkózottságát. Egyszóval aranyos páros.

Összességében tehát a Fangirl nekem sokkal jobban bejött, mint az Eleanor & Park. Nyitottam, vidámabb, gördülékenyebb. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a Harry Pottert, a fanfiction világot, vagy lételeme az írás. De ha csak egy olyan hétköznapi, aranyos regényre vágytok, ami az életről és rólunk, emberekről szól, akkor ez az egyik lehető legtökéletesebb választás.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Cath, Levi
Kedvenc jelenet: a közös olvasások
Negatívum: picit lassú kezdés
Borító: 5/4




Fanartok











Nyereményjáték


Mostani játékukban duplán is teszteljük, mekkora rajongók vagytok! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet. Először ki kell derítenetek, melyik fanfictionnek is beillő regényből származik a csöppnyi részlet. Majd pedig - és itt jön az igazi csavar - írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, hogy mi a címe, illetve ki a szerzője az ihletet adó műnek. 
Például az “Öt gyereket felnevelni egy házban nindzsák nélkül! Ez hallatlan!” sor a Büszkeség és balítélet meg a zombik című kötetből származik, amelyet Jane Austen: Büszkeség és balítélet című klasszikusa ihletett. A megfejtés tehát: Jane Austen: Büszkeség és balítélet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet
"– Nos… nekünk meg van egy csomó olyasmink itt Eufráziában, ami százszor jobb, mint a tieid.
– Mint például? A bili? A szolgák? A bubópestis? Mondj egy olyan dolgot a te idődből, ami jobb, mint a miénk!
– A szerelem! – zokogja. – Egymás tisztelete. Az én időmben nem csókoltak meg emberek másokat anélkül, hogy ne lettek volna szerelmesek az illetőbe, és ne akarták volna elvenni feleségül. … Az én időmben tisztelték a hölgyeket!"




Nézzetek be a többi állomásra is

11/17 CBooks
11/19 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése