2016. március 6., vasárnap

Nicolas Barreau - A világ végén megtalálsz



A nő mosolya és az Álmaim asszonya könyvek kedvelői nagy örömére, a Park Könyvkiadó jóvoltából megérkezett hazánkba Nicolas Barreau harmadik könyve is, A világ végén megtalálsz! A Blogturné Klub hat bloggere mutatja be Nektek a könyvet, érdekességekkel, idézetekkel. Ha a turnéval tartotok, és részt vesztek a nyereményjátékon, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!


Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633551868
Oldalszám: 244 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:
A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő? Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.

Saját véleményem:
Nicolas Barreau az Álmaim asszonyával egyértelműen belopta magát a szívembe, alig vártam, hogy újra elmerülhessek bohém, romantikával átitatott világainak egyikében. És ha tavaly még nem lettem volna benne teljesen biztos, hogy a szerző neve egyet jelent az üde, kissé csacska műfajjal, akkor A világ végén megtalálsz abszolút meggyőzött róla. Mostanra rájöttem, hogy ezek a regények olyanok, mint a macaronok. Falatnyi élvezetek, melyek alapja hasonló, ám mindegyikük más és más ízvilágot kínál. Minden adott bennük, ami nekünk, nőknek egy rövid, ámde annál tartalmasabb kikapcsolódáshoz kellhet. 
Nicolas Barreau álcája mögött hiába rejlik egy érett, német hölgy, szertelenségében azt a francia életszemléletet, gondtalanságot tükrözi, melyet a hídkorláton csücsülő, mosolygó, francia srác képe sugároz. Ahogy az olvasó kihajtja a fedelet, leolvadnak körülötte a valóság falai, s rögvest Franciaországba csöppen.

A történet főszereplője ezúttal a fővárosban élő, galériatulajdonos Jean-Luc, aki tipikus, francia szingli férfi.  Kicsit őrült, művészlélek, mindene a kutyája, és bár nem űz sportot az egyéjszakás kalandokból, azért kihasználja, amit lehet. Egyetlen dologra azonban nem hajlandó: szerelmes levelet írni - ugyanis kamaszként csúnyán összetiporták önbecsülését.
Mindez egészen addig így is van, míg nem kap egy névtelen szerelmeslevelet, mely pikáns, régimódi kihívás elé állítja. A Principessa néven szerelmet valló hölgy annyira felcsigázza hősünket, hogy az sutba dobva elveit, egy romantikus játék közepében találja magát.

Mai társadalmunkra már nem jellemzőek a kézzel írt levelek, pedig nagyon jó kis hangulatuk van. Sokkal meghittebbek, bensőségesebbek egy e-mailnél vagy sms-nél; nem véletlenül tulajdonítottak nekik akkora jelentőséget hajdanán. Hát még ha udvarlásról van szó! - elég csak a regency korra gondolni.
Éppen emiatt nagyon örültem, hogy a szerző egy ilyen, mára elavultabb eszközre alapozta művét. A levélben való játékos ismerkedés, a másik bensőjének megismerése új élményt kínált, ráadásul teljesen bele is illett a környezetbe; nem utolsó sorban pedig a karakterfejlődést is segítette.
A Principessa felbukkanásáig Jean-Luc a női nem tisztelőjeként elsősorban partnerei külső adottságait helyezte előtérbe, majd jött a titokzatos hódoló, aki hercegnői eleganciával és erélyességgel, passzív-agresszív módon rákényszerítette arra, hogy ismerje meg a másik belső értékeit, s attól függetlenül vonzódjon hozzá, miként néz ki.

Imádtam Duc (Jean-Luc) és Principessa csipkelődős-flörtölős-titokzatos-kalandos levélváltásait! Egyszerre szórakoztatott a levélforma és annak tartalma, csigázott fel, hogy vajon ki lehet a rejtélyes hölgy, mozdított ki, és mutatta meg, milyen apró, rafinált eszközök vannak a kezünkben ahhoz, hogy megbolondítsunk egy férfit. Utóbbi miatt extra pacsi a szerzőnek. Egyre kevesebb könyvben látni, hogy a nők nem csak a testükkel képesek megbabonázni a másik nemet. Hagyományos értékek kedvelői tehát előnyben!

A levelek hangvétele egyébként zseniális. Jean-Luchöz hasonlóan én is alig vártam őket, de valljuk be, ha csak levelek sorából állna a könyv, az eléggé unalmas lenne. Nicolas Barreau ezt azzal oldotta meg, hogy az Álmaim asszonyához hasonlóan egy párizsi hajkurászásra sarkallta főszereplőjét.
Jean-Luc hiába megy bele az arctalan játékba, azért a fantáziáját meglehetősen piszkálják az olyan apró információk, mint, hogy ismeri a hölgyet, de mégsem. Szeretőinek és nőismerőseinek nem kifejezetten rövid listájából, és a sztori előrehaladtával egyre jobban összekuszálódó szálakból adódóan szegény nagyjából mindegyik általa ismert hölgyet Principessának véli, még a pékségben kiszolgáló lányt is. Mindebből pedig egy jó is vadászat alakul ki, mely egyáltalán nem nélkülözi a vidám-, Jean-Luc számára azonban meglehetősen kínos perceket, mialatt újfent bejárjuk a város szebbnél-szebb részeit, s bonyolódunk eszeveszett kalandokba.
Mindössze egyetlen momentum volt, amitől eleinte nem mindig sikerült elvonatkoztatnom, mégpedig az, hogy én ezt már olvastam egyszer az Álmaim asszonyában.
A művek, valamint azoknak karakterei és kapcsolati rendszerei több pontos is hasonlítanak egymásra: az ismeretlen nő hajkurászása keresztül-kasul a városban, a saját üzlettel rendelkező főszereplők, a boltban dolgozó női alakok, a férfiak legjobb barátainak figurája, stb.
Szerencsére viszont a cselekmény túl tud nőni az alapvető hasonlóságokon, s képes újdonságot hozni, mely részben a színes karaktereknek és a művészeti irányultságnak is köszönhető.

Sajnos arról nem tudok nyilatkozni, mennyire megfejthetetlen Principessa kiléte, ugyanis a köszönetnyilvánításhoz lapozás során sikerült már a könyv kezdetekor lelőnöm magamnak a poént. És bár távol álljon tőlem, hogy ilyesmire buzdítsalak titeket is, de kifejezetten élvezetes volt úgy végigkövetni Jean-Luc kalandját, hogy tudtam, kicsoda a hölgy. Szóval inkább azt javaslom, először találgassatok, jelöltekből nincs hiány; aztán egyszer olvassátok újra - megéri.

Mindent egybevetve azt tudom mondani, hogy A világ végén megtalálsz vérbeli francia desszert nekünk, nőknek. Romantikus, kalandos, bohém, kicsit őrült, álomszerű, mégis valóságos; ráadásul hagyományos értékeket közvetít. A művészetekért rajongók pedig kifejezetten örülhetnek, ugyanis igen hangsúlyos szerepe van a festészetnek. Ajánlom a hölgyeknek, ha valami édesen könnyed, pozitív hangulatú könyvre vágynak.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Luc, Principessa, Luisa
Kedvenc jelenet: levelek
Negatívum: az Álmaim asszonyával való kezdeti hasonlóságok
Borító: 5/5




A regény helyszínei


La Bélier étterem



 Duc de Saint-Simon
   

 


 Du bout du monde
(Au bout du monde)



Gare de Lyon pályaudvar



Le Train Bleu 





Nyereményjáték


Nicolas Barreau A világ végén megtalálsz c. regényében is a csodálatos Párizsba kalauzol bennünket, ráadásul a modern francia művészetbe is betekintést nyerhetünk. A turné nyereményjátékán egy kis művészettörténeti barangolásra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok egy rövid információt egy-egy francia alkotóról (természetesen, az irodalom sem maradhat ki). A feladatotok, hogy az információk alapján kitaláljátok, kiről van szó, és nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A nyereményjátékon csak a minden állomáson helyen válaszolók vesznek részt! A sorsolást követően a nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.


Francia alkotó:
19. századi francia festő és grafikus. A realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja. A Reggeli a szabadban és Olympia című festményei fontos hivatkozási pontok lettek a fiatalabb művészek számára, akik végül megteremtették az impresszionizmust.




Nézzetek be a többi állomásra is

03/06 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése