Calia Read - Elborulva

A WOW Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Calia Read Unhinge - Elborulva című regénye, mely a Fairfax sorozat második kötete, de egyben önállóan is értelmezhető. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja a sötét titkokkal küzdő Victoria, fordulatokban bővelkedő, szívszorító mélységű történetét.

2016. június 1-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Calia Read: Elborulva

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9786158027069
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Dudás Éva

Fülszöveg:

Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat,
és Evelynt egész nap a karomban tartom.
Azt mondják… azt mondják… azt mondják…
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat
és kiderítsem az igazságot.
A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calia Read ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott, rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a hihetetlen, mindenre magyarázatot adó fordulat.
Önálló regényként is olvasható.

Saját véleményem:

Az utóbbi időben nem túl gyakran fordul elő velem, hogy egy könyv annyira beszippantson, s szinte önmagával egyenlővé olvasszon, mint az Elborulva. Calia Read mégis megcsinálta! Soraival egyenesen a lelkem legmélyéig hatolt, és addig el sem eresztett, míg el nem fogytak előlem a lapok és betűk.
Egyébiránt mindez már csak azért is meglepő, mert az Elborulva korábban egyáltalán nem szerepelt a tervezett olvasandóim listáján; mondhatni, egy kósza pillanatomon múlott, hogy mégis úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Bár azt azért hozzáteszem, nem kicsit rettegtem attól, vajon mennyire fogom én ezt érteni az első rész ismeretének hiányában, ám hála az égnek, ahogy a fülszöveg is írja, egy teljes mértékben önálló kötetről beszélünk.
Sőt, amennyire láttam/tapasztaltam, előnyömre vált, hogy Victoriával és Evelynnel tiszta lappal kezdtem - olyannyira, hogy még fülszöveget sem olvastam, így extra rejtélyekkel gyarapítottam magamat. Egy szó, mint száz, amennyiben érdeklődtök a történet iránt, nyugodtan vágjatok bele, akár ismeritek, akár nem az első részt. Sőt, ha rám hallgattok, még fülszöveget sem olvastok. Saját tapasztalataim alapján bátran mondhatom, hogy sokkal, de sokkal izgalmasabb volt élesben megélni mindazt, ami esetlegesen a fülszövegből kiolvasható.

Maga a történet egy huszonhét éves nőről, Victoriáról szól, aki kisbabájával együtt idestova hat hónapja elmegyógyintézetben él. Számára azonban az ott töltött idő nem hónapoknak, hanem éveknek tűnik. Már pusztán ebből az időintervallumbeli eltérésből is jól kivehető az a fura kettősség, ami elejétől a végéig végigkíséri a regényt. Egyfelől ott van Victoria és az ő állításai, melyek éppannyira lehetnek valóságosak, mint képzeltek; míg másfelől előkerülnek a tények, és az orvosok által igaznak vélt állítások. Persze könnyen mondhatnánk azt, hogy Victoria elméje nem beszámítható, s ilyetén például a halott férje valójában csak a képzeletében létezik, ezért látja őt. De mi van, ha van más magyarázat? Akár realista, akár misztikus? Vagy netán mégis hallucináció lenne? Ilyen és ehhez hasonló dilemmák övezik az Elborulva eseményeit.
Ám hogy kifejtsem a gondolatom végét is, mindez azért képez olvasói oldalról (is) valós őrlődést, mert Victora, az önmaga által vélt és tapasztalt dolgainak tálalásában túl hihető. A szerző pedig annyira hitelesen építi fel az egész cselekményt, titkokkal, karakterekkel, és minden egyébbel együtt, hogy egyszerűen mind a két út (Victoria  igazat mond/képzelődik) lehetségesnek tűnik.
Ebből  kifolyólag számomra rendkívül izgalmas és érdekes volt azon agyalni, hogy vajon Wes egy illúzió, netán szellem? Evelyn létezik, vagy csak egy, az anya által kivetített kép? Főleg, hogy amikor már meggyőztem magam egyik vagy másik állításról, mindig jött valami, egy apró utalás, tett, elszólás, ami újra visszalökdösött a másik álláspontra. Aztán persze a legvégén csak tátogtam tágra nyílt szemekkel, mint az a bizonyos partra vetett élőlény, mert egy dolog biztos: amíg le nem lepleződnek a titkok, nem lehet rájönni az égvilágon semmire. Még arra sem, milyen műfajú regénnyel van dolgunk.

Szerkezetét tekintve, két idősíkon haladva építkezik és bontakozik ki a mű, csupán a baljós, s kissé nyomasztó hangulat, valamint a megannyi fordulat közös bennük.
A jelenben - épp akkora arányban, ami még könnyen emészthető, és nem túlzottan depresszív - Victoria intézetes napjait követhetjük figyelemmel. Láthatjuk, milyen körülmények között vészeli át egyik napot a másik után, milyen a kapcsolata a nővérekkel, betegekkel vagy az orvosával. De ezen a szálon tapasztalhatjuk Wes hátborzongató felbukkanásait  is (melyek a prológus fényében sokszorosan érdekesek - én például négyszer is el-elolvastam a prológust, hátha sikerül megértenem az összefüggéseket), vagy Sinclair, a vonzó idegen (aki nem is annyira idegen) támogatását, aki a nagyon lightos romantikát is magával hozza.
Sinclair színrelépésével természetesen automatikusan újabb kérdések vetődnek fel: ki ő? milyen viszony fűzi a férjezett asszonyhoz? de leginkább az, hogyan kerülhetett Victoriával gyengéd kapcsolatba, ha a nő annyira szerette a férjét?
És itt úszik be a képbe a másik idősík, amit Victoria sajátos terápiájának köszönhetünk.

"A szerelem háromdimenziós. Annyira mély és óriási. Annyira erőteljes, hogy az ember nem mondhatja ki a szót anélkül, hogy érzelmek áradnának szét az arcán és látszódnának a szemében."

Victoria csupaszív doktornője egy meglehetősen sajátos gyógymódot eszel ki arra, hogy a távozni akaró nő, mélyre temetett, rég elfeledett emlékeit felszínre hozza (ugye, azt már mondanom sem kell, hogy Victoria amnéziája megint csak olyan kérdés, amire választ akarunk). Minden alkalommal három, Victoria életével kapcsolatos képet mutat, egyre gyorsabb tempóban váltakoztatva, mely akaratlanul is magával sodorja az édesanyát, mi pedig egyenesen a képekhez kapcsolódó múltbeli jelenetek valamelyikében találjuk magunkat. Ezek többsége kronológiai sorrendben rántja le a leplet Victoria életéről, és nem csak a végső válaszokat adja meg, hanem egy saját, romantikával, és komoly témákkal fűszerezett sztorit is kerekít.
Fontos megjegyeznem, hogy a romantika ezúttal nem az a ragacsos, rózsaszínű maszlag, de még csak nem is domináns. Egyszerűen csak van, és épp annyira része az egésznek, mint bármelyikünk életében. A hangsúly sokkalta égetőbb dolgokra terelődik.
Nehéz spoilerek nélkül beszélni erről, és igazából nem is lehet, de azt bizton állíthatom, hogy Victoria múltja éppannyira lebilincselő, érdekfeszítő, fullasztó, sokkoló és intenzív, mint a jelene.
Ezzel együtt - a kifejezés legpozitívabb értelmében -, a történet java átlagosnak mondható. (Tucatnyi komoly témákat boncolgató, ilyen vagy olyan minőségű regénnyel találkozni manapság.) Ami miatt az Elborulva mégis kiemelkedik a tucatból, az a megannyi rejtély, csavar, és a végső titok, mely mindent, de tényleg mindent felülír.
Komolyan mondom, az a befejezés padlóra küldött - és ezzel együtt biztosította az újraolvasást is. Hiába teltek el napok, még mindig furdalják az oldalamat a hogyanok és mikorok.  Szóval le a kalappal Calia Read előtt!
(Bár azt azért sajnálom, hogy az epilógus ennyire elnagyolt és éppen csak elvarrt lett. Az eszem hiába tudja, hogy egy szokványos lezárás nem passzolt volna ide, a szívem rakoncátlan kis álmodozó...)

Mindent egybevetve csak azt tudom mondani, ha szeretitek a fordulatokban bővelkedő, kicsit nyomasztó hangulatú, komoly témákat érintő regényeket, akkor olvassátok el az Elborulvát. Gyönyörű könyv, tele érzelmekkel.
Nálam idén benne van a legekben. Calia Read pedig felkerült a figyelemre méltó szerzők sorába. Biztos, hogy ezek után egyetlen könyvét sem fogom kihagyni. A Fairfax első része pedig repült is a beszerzendő könyveim listájának tetejére.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Victoria, Sinclair, Reagan

Kedvenc jelenet: születésnap, tánccal együtt

Negatívum: az elnagyolt befejezés

Borító: 5/4

Playlist

1) Brooke Fraser - Psychosocial
2) Sophie Ellis-Bextor  Cry to the Beat of the Band
3) Melanie Martinez - Dollhouse
4) Matchbox Twenty - Disease
5) Coldplay - Atlas (From "The Hunger Games: Catching Fire"/Soundtrack)
6) The Side Project - Love Bites
7) Shakira & Rihanna - Can't Remember to Forget You
8) The Fray - Give It Away
9) Rob Thomas - Lonely No More
10) The Fray - Wherever This Goes
11) Rihanna - Unfaithful
12) Jeff Buckley - Hallelujah
13) Iggy Azalea & Rita Ora - Black Widow

(forrás: Calia Read zenelistája)

Nyereményjáték

Dr. Calloway különleges terápiát alkalmaz Victoria esetében. Minden alkalommal három fényképet mutat neki, egyre gyorsabb tempóban váltakoztatva, melyek mindegyike a lány egy-egy életszakaszából származik. Így mostani játékunk során arra kérünk benneteket, bújjatok Victoria bőrébe.
Minden állomáson találtok egy animációt, mely folyamatosan három képet perget. Mind a három fotó egy-egy fontos életeseményt mutat be, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik mit jelképez, majd a megoldást beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha mindegyik állomáson teljesítettétek a feladatot, akkor esélyetek nyílik megnyerni a WOW Kiadó által felajánlott könyv egy példányát. (Plusz pontért pedig látogassatok el a Blogturné Klub blogjára is, ahol szintén egy animáció vár rátok.)

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Deszy könyvajánlója
06/03 Dreamworld
06/05 Letehetetlen
06/06 MFKata gondolatai