2016. június 11., szombat

Jennifer E. Smith - Ilyen a boldogság



Jennifer E. Smith egy édes ráadással lepte meg a Milyen is a boldogság regényébe beleszerelmesedő olvasóit. Egy hosszabb novella erejéig ismét betekintést nyújt Graham Larkin és az ő Ellie-je életébe, hogy megtudjuk, hogyan is fest az ő boldogságuk...


Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617527
Oldalszám: 120 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:
Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mail cím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.
Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal. Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú filmpremierjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, fellobbanhat-e újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a fájdalmas érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket?

Saját véleményem:
Mi, könyvmolyok annyiszor puffogunk a reálisnak nem mindig mondható happy endeken, aztán amikor megkapjuk a valóságot, az összetöri kis lelkünket. Jó példa erre a Milyen is a boldogság?, mely nem szépít, nem táplál hiú reményeket, helyette a lecsupaszított igazságot kínálja. És az a helyzet, hogy a csalóka cím ellenére Jennifer E. Smith ezúttal sem másítja meg a mára már védjegyévé vált egyszerű hétköznapiságot a maga minden boldogságával és szívfájdalmával együtt. Szóval, aki enyhülést vár a sebeire, netán sírig tartó fogadalmakat, csalódni fog. Az Ilyen a boldogság egy falatnyi keserédes nyalánkság a tünetek pillanatnyi enyhítésére. Ám hogy mennyire boldog vagy szomorú a kötet vége, azt nem árulom el, csak annyit hogy pont Grahamhez és Ellie-hez méltó.

Annak idején úgy hagytuk ott párosunkat, hogy megegyeztek, érzelmeik ellenére, mind a ketten külön utakon folytatják életüket, aztán majd meglátják, miként hozza a sors. Nem tipikusan az a lezárás, amit látni szeretnénk, de mégis ott rejlik benne a lehetőség, amit a magamfajta álmodozók cukormázas irányba terelhetnek. Én például fejben tök jól el is képzeltem, mi lesz majd, aztán jött ez a novella, és mint valami romboló golyó lezúzott mindent. Ellie és Graham megszakította a kapcsolatot, és az életüket övező események hatására elhidegültek egymástól.
Csakhogy terveikkel ellentétben egyikőjük sem mondható túl boldognak... Graham a gyorshajtásba menekül, kihágásaival vannak tele a lapok, míg Ellie akárhogy is igyekszik megváltozni, nyitottabbá válni, sehogy sem képes beilleszkedni az egyetemi életbe. Hiába került távol az otthonától, lelke mélyén ugyanaz maradt, mint egykor. Szívesebben tanul, minthogy bulizni menjen, és a társadalmi élete is a béka popója alatt mozog. Ám egyik alkalommal úgy dönt, a koleszos lányokkal tart egy New York-i kiruccanásra, ahol puszta véletlenből belefutnak egy film premierjébe. A filmnek, amit Graham Ellie szülővárosában forgatott, és amihez annyi emlék köti őket.
Ezek után persze borítékolható kettejük ismételt találkozása, mely nem kimondottan zökkenőktől mentes, de a végeredmény mégiscsak a találkozó.
Tetszett, hogy még ez a kis összefutás is a realitás talaján maradt, és a sok "Na, most!" pillanat ellenére akkor történt meg, amikor nem is számítottam rá. Mint ahogyan az is tetszett, hogy még a nagy viszontlátás előtt ízelítőt kaphattam Ellie új életéből, megtudhattam, mi lett vele azután, hogy elváltunk tőle, és láthattam, mivé cseperedett. Bár megjegyzem, kicsit el is szomorított a helyzete.
Az, hogy ugyancsak annak a filmnek köszönhető a fiatalok találkája, ami annak idején összeboronálta őket, nagyon aranyos és sorsszerű lépés volt Jennifertől; ráadásul így láthattuk a végkifejletét és sikerét is a dolognak.
Annak ellenben már kevésbé örülök, hogy a hosszúra nyúlt felvezetés értékes oldalakat vett el Grahaméktől. Bevallom, jobban örültem volna, ha nem csak néhány órányi idő jut számukra (és számomra), a befejezéstől függetlenül.  Ám még ez a kevés is elég volt arra, hogy újra lángra lobbantsa a páros közt tomboló tüzet, és megmutassa, miért is szeretem őket annyira. Graham és Ellie párosa az egyik valaha volt legjobb könyves páros, őket az ég is egymásnak teremtette. Kihozzák egymásból a maximumot, miközben az egész felhajtás ellenére egy abszolút átlagos, hétköznapi páros képét mutatják. Viccesek, aranyosak, valóságosak.
A könyv, vagy hát most már a sorozat rajongójaként öröm volt újra velük lenni, olvasni róluk, még ha csak egy picikét is; olyannyira, hogy az elválás tőlük komoly lelki fájdalmat okozott.

Mindent egybevetve úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is imádni és értékelni fogja, már csak azért a bizonyos lépésért is, amit megteszünk (akár előre, akár hátra). Az Ilyen a boldogság egy fájdalmasan valóságos folytatása egy tinédzserkori szerelemnek, mely nem tesz nagy fogadalmakat, inkább kihasználja az itt és mostot.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Graham
Kedvenc jelenet: "harci arcot fel!"
Negatívum: későn befutó, kevés Graham
Borító: 5/- (egyáltalán semmi, de tényleg semmi köze a sztorihoz)
Tetszett? Vedd meg!




Nyereményjáték


Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet:
“Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is.“




Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Angelika blogja
06/03 Always Love a Wild Book
06/05 Deszy könyvajánlója
06/07 Kelly & Lupi olvas
06/09 CBooks
06/11 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése