2016. december 1., csütörtök

Adventi kalendárium - 1. nap


Az adventi ünnepkör népszerű kelléke az adventi kalendárium, mely több mint 100 éves múlttal rendelkezik, s egy német édesanyához köthető, aki ezzel a módszerrel szerette volna megkönnyíteni gyermeke számára a karácsonyig tartó várakozást.
Valljuk be, legyünk akár gyerekek, fiatal felnőttek vagy felnőttek, mindannyiunk számára nehéz kivárni, mi is lapulhat a fa alatt. Hát még akkor, ha könyvmolyok vagyunk! Vajon lesz könyv a csomagban? És ha igen, mi vagy mik?
Így hát eszembe jutott, mi lenne, ha vegyíteném az adventi kalendáriumok iránti szenvedélyemet a türelmetlenségemmel és a blogommal? Az eredmény pedig egy könyvmoly kalendárium lett. 
Tartsatok velem, december elsejétől nyitogassuk együtt az ablakokat, és fedjük fel az alattuk rejlő apró szeretetmorzsákat!  Minden nap egy-egy könyves karakterrel és hozzá tartozó aranyos, vicces, szexi vagy éppen megható idézettel édesíthetitek meg a várakozás kínzó perceit.


1. nap 
- Jamie Fraser -



 
"– Nézd! – tartotta elém. – Itt kell megfogni, majd az alkarodra támasztani, és itt kell célozni. És amikor meghúzod a ravaszt, akkorát rúg, mint egy öszvér. Én majdnem egy lábbal magasabb vagyok nálad, és másfélszer annyit nyomok, mint te, ráadásul tudom, mit csinálok. Ezzel együtt csúnya véraláfutást okoz, ha használom; téged hanyattdöntene, ha nem egyenesen az arcodba vágna. – Megfordította a pisztolyt, és visszacsúsztatta a hurokba.
– Hagynám, hogy kipróbáld – emelte meg a fél szemöldökét –, de a fogaiddal együtt jobban tetszel."
 
"– Én el tudom viselni a fájdalmat – mondta halkan –, de a tiédet nem bírnám. Ahhoz nincs elég erőm."

"Úgy értem, tartottam már nőt a karomban, és csókoltam, és…hát – legyintett egyet, hogy az „és” nem fontos. – Nagyon kellemes volt. Beledobogott a szívem és elakadt tőle a lélegzetem, meg minden. De nem olyan volt, mint amikor téged veszlek a karomba és csókollak meg. (…)
Az eleje ugyanolyan, de utána egy pillanat alatt – folytatta lágyan –, hirtelen olyan, mintha eleven lángot tartanék a karjaimban. – Az érintése szilárdabbá vált, körberajzolta az ajkam, és megcirógatta az állam. – És bele akarom vetni magam, hogy felemésszen."


"A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám."

"– Jamie – kérdeztem –, miből szoktad eldönteni, hogy részeg vagy-e?
A hangomtól felriadva Jamie ijesztően oldalra lendült, de megtámaszkodott a kandallópárkány szélén. A tekintete körbevándorolt a szobán, majd az arcomra szegeződött. Egy pillanatra kristálytisztán ragyogott az intelligenciától.
– Ó, azt könnyű, Sassenach – Ha az ember megáll a lábán, akkor nem részeg. – Ezzel elengedte a kandallópárkányt, tett felém egy lépést, majd lassan a kandallóra hanyatlott, üres tekintettel, álmodozó arcán széles, kedves mosollyal.
– Ó – feleltem."
 
 
 Ha többet szeretnél olvasni Jamie-ról, netán annyira megtetszett, hogy tüzetesebben is megismerkednél vele, Diana Gabaldon Outlander sorozatában megtalálod. 

Amennyiben vizuálisan is meglesnéd, keresd a Starz Outlander c. sorozatában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése