2017. szeptember 17., vasárnap

Ferenczi Szilvia - A pormanó újabb kalandjai



Végre megjelent Ferenczi Szilvia új mesekönyve, amiben folytatódik a Pormanók és a bájos lurkók kalandos, vicces története. Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg az újabb humoros szituációkat! Sőt, ha velünk játszol, meg is nyerheted a könyv egy példányát.


Ferenczi Szilvia: A pormanó újabb kalandjai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997628
Oldalszám: 120 oldal
Illusztrálta: Ráduly Csaba

Fülszöveg:
Ki a titokzatos új manó? A pormanó és barátai újabb kalamajkába keverednek: a környékükön egy furcsa lény ijesztgeti a gyerekeket, és mindenki orra alá borsot tör. A manók úgy döntenek, maguk veszik kézbe az ügyet, és zseniális tervet eszelnek ki az elkapására. Ezzel kezdetét veszi az izgalmas üldözés a sötét alagsortól egészen a panelház legtetejéig, a tetőfolyosóig. A kis csapat a veszélyekre fittyet hányva ered a bajkeverő nyomába, sőt, még a szemétledobó csövébe is bemerészkednek. Manórablás, ejtőernyőzés, csúzli és köpőcső párharca – ebben a könyvben mindent megtalálsz, ami egy lélegzetelállító kalandhoz kell. Vajon sikerrel járnak apró barátaink? Végül megszabadulnak a bosszantó manótól, vagy inkább szert tesznek egy új barátra? Kalandozz pormanóval Te is!

Saját véleményem:
Az első kötet után alig vártam, hogy újra elmerülhessek pormanó és barátai kalandokkal teli világában. Amikor ez megtörtént, sutba dobva az életkorom kettes előtagját, gyermeki lelkesedéssel vonultam félre A pormanó legújabb kalandjaival.
Hogy pontosan mit vártam, azt magam sem tudom, egyszerűen csak szerettem volna valami hasonlóan aranyos, izgalmas, és nem kevésbé szívet melengető sztoriban elmerülni, mint A pormanó felbukkan esetében. Ehhez alapjaiban minden adott volt: fantasztikus illusztrációk, régi barátok, valamint Ferenczi Szilvia magával ragadó stílusa.
Legnagyobb bánatomra mégsem sikerült elvarázsolódnom... pontosabban nem úgy és nem annyira, amennyire szerettem volna. Kétszer is megadtam neki az esélyt, ám valahogy mind a kétszer úgy éreztem, mintha kívülálló lennék. Hiányzott valami plusz, valami, ami beránt, és nem engedi a gondolataimat másfelé kalandozni, vagy azon töprengeni, hány oldal is van még hátra.

Mindazonáltal ez egy mesekönyv, melynek elsődleges olvasóközönségéül a gyerekek szolgálnak, akik egészen biztosan nem fognak leállni és azon gondolkodni, hogy ez a történet némileg az első rész második felének újrafeldolgozott változata. Már csak azért sem, mert pormanó és barátai újabb észveszejtő ügybe, s vele együtt nem kis kalamajkába keverednek.
Feltűnik a színen egy másik manó, aki jól eláztatja a piszokkedvelő bandát, valamint a szemétledobó lakója is egyre durvább csínyeket eszel ki, s rémisztgeti a panelházi gyerekeket. A helyzet tarthatatlanná növekszik, úgyhogy Viliéknek tenniük kell valamit. Ám hiába minden terv, az akció ismételten túlnő rajtuk, és az egyszerű elfogásból izgalmas üldözés lesz. Kis hőseink keresztül-kasul bejárják a szegedi panelházat, új zegzugokba jutnak el, hogy végezetül nem várt felfedezést tegyenek.
Gyermeki szemmel tehát éppoly' eseménydús kötetnek ígérkezik A pormanó újabb kalandjai is, mint elődje. Ferenczi Szilvia egy olyan ingerszegény, unalmas helyszínt is, mint a panelház, vérbeli kalandparkká tud varázsolni! Ráadásul ezúttal a sorok között nem kisebb horderejű üzenet lappang, mint a 'ne ítélj elsőre!".

Noha a sztori egészét tekintve akadtak problémáim, azért a humoros részek, valamint a manók esetlenül aranyos ténykedései is megdobogtatták a szívemet és mosolyt csaltak az arcomra. Továbbra is rajongva szeretem pormanóékat, és kíváncsian várom, harmadszor vajon milyen őrültségbe keverednek ebben az immár kiszélesedett világban.
Addig is ajánlom minden gyereknek vagy gyereklelkű felnőttnek a sorozat mindkét részét. Ferenczi Szilvia történeteiben minden megvan, amit ez a műfaj megkíván: értékes, értelmes, aranyos, azonosulásra alkalmas, vicces, kalandos. Ráadásul tele van rejtett kincsekkel, melyeket könnyen felderíthettek, ha elolvassátok a szerző "Mi van a kép mögött?" című bejegyzését.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: pormanó, kéményseprő
Kedvenc jelenet: sajtszoknyás tánc
Negatívum: számomra valami új, valami extra hiányzott belőle
Borító: 5/5
Sorozat: A pormanó 2. része




Legyen saját pormanód!


Hozzávalók:
  • vatta
  • fehér cérna 
  • ragasztó
  • fekete drót
  • papír, ceruza
  • fekete és/vagy sötétszürke szemhéjpúder
  • ecset
Elkészítés: 
1) Végy egy tetszőleges méretű vattát (akkorát, amekkora pormanót szeretnél), és gömbölyítsd össze, hogy gombóc legyen belőle. Hogy stabilabb kerek formát kapj, kicsit csípd össze a hátulját és varrd össze (vagy kérd meg anyut) pár öltéssel.
2) Csípj le egy hosszabb és egy valamivel rövidebb drótot. A hosszabbik lesz pormanó lába, a másik pedig a karja.
3) A lábnak szánt drótot középen - ívesen - hajlítsd félbe, majd a drótszál végeit görbítsd be, hogy megkapd a talpát. A kezeinél ugyancsak hajlítsd vissza a végeket, ez lesz a tenyere.
4) Mind a két szál drótot dugd bele hátul a vattába, lehetőleg az öltések közé. Ha úgy érzed, mozog, nem stabil, varrd oda.
5) Ecsettel vidd fel a vattára a szemhéjpúdert és kend el.
6) Egy lapra rajzolj szemeket, fogakat, majd vágd ki és egy pöttynyi ragasztóval ragaszd a manódra.
7) Kész is pormanó, lehet vele játszani. De csak óvatosan, sérülékeny, puha teremtés!






Nyereményjáték


A Pormanó gyönyörűséges illusztrációit Ráduly Csabának köszönhetjük. Szerencsére a tehetséges rajzoló szupercuki képeit más mesekönyvekben is megtalálhatjátok. A játékunk egyszerű: írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott blogon lévő illusztráció mely mesekönyvből származik. Sok sikert! A válaszolók között 1 példányt sorsolunk ki a mesekönyvből. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!






Nézzetek be a többi állomásra is

09/11 Szembetűnő
09/13 Sorok Között
09/15 Deszy könyvajánlója
09/17 Dreamworld

2017. szeptember 8., péntek

Brittainy C. Cherry - Csendfolyó



Brittainy C. Cherry már sokak szívét meghódította történeteivel, melyben a megsebzett, darabokra tört szívű főhősei életét ismerhetjük meg. Az írónő képes arra, hogy karakterei és történetei mélyen megérintsék az olvasót. Az Insomnia Könyvek most elhozta az írónő új történetét, mely még emberibb, és még szívbe markolóbb, mint az eddigiek. Ismerjétek meg ti is Maggie és Brooks történetét, és tartsatok a Blogturné Klub 8 bloggerével, akik elmesélik, hogy milyen felemelő történet a Csendfolyó című regény. A turné végén nyereményjáték is vár, amivel megnyerheted te is a 3 könyv egyik példányát.


Brittainy C. Cherry: Csendfolyó

Kiadó: Insomnia Könyvek
ISBN: 9789634331193
Oldalszám: 432 oldal
Fordító: H. Prikler Renáta

Fülszöveg:
Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak. Brittainy C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Saját véleményem:
Vannak könyvek, amikről nehéz bármit is mondani, mert "a szavak néha üresebbek tudnak lenni, mint a csend".
A Csendfolyó ilyen. Illethetném olyan jelzőkkel, mint a gyönyörű, szívhez szóló, könnyfakasztó, libabőröztető, élő... de egyik se adná vissza azt az érzést, amit Maggie és Brooks története váltott ki belőlem. Olvasás közben úgy éreztem, élek. A betűk, szavak, mondatok lapról lapra beivódtak a pórusaimba, hogy aztán testestől-lelkestől kitöltsenek, mígnem már szívem minden dobbanása Brookséké lett. Ők jelentették a levegőt, amiből nem tudtam eleget magamba szívni.
Ritkán, csak kivételes esetekben fordul elő velem, hogy magamban érzem a szereplőket, az érzéseiket, a boldogságukat, fájdalmukat, tehetetlenségüket, és mindazt, amit átélnek. Maggie és Brooks esetében ez duplán is megtörtént. Teljesen felemésztettek, összetörtek, megkínoztak, szerelembe ejtettek, s reménnyel töltöttek el.
Görcsösen markoltam a könyvet, miközben hol összeszorult gyomorral, hol örömmámorban lubickolva faltam az oldalakat. Mindezt úgy, hogy éppen egy masszív, másfél hónapja tartó olvasási válságomat éltem. A Csendfolyónak viszont sikerült kirángatnia belőle, és még ennél is többet tett: felidézte, mit is szeretek az olvasásban.
(Manapság a futószalagon érkező regények tengerében könnyű elfelejteni, milyen pluszt is jelent az olvasás. Hiába a sok jó történet, ha az, ami lebontja körülötted a valóság falait, kevés. Holott ennek a hobbinak/szenvedélynek a boldogságról, kalandról, az újról és az érzelmekről kellene szólnia.
Mindez azonban nehéz, ha műfajon belül a legtöbb mű azonos alapokra épül, vagy ugyanazokat a témaköröket taglalja. A Csendfolyó ilyen szempontból is más.
Ki se tudom fejezni, mennyire üdítő volt nem családon belüli erőszakról, betegségről, függőségről, megcsalásról vagy éppen félreértésekről olvasni!)

A történet Maggie és Brooks kapcsolatáról szól, s különleges módon életük több évtizedes időintervallumára épül - ami eleve ad egy extra mélységet hozzá. Számomra már ez a szerkezet is üdítően hatott, akárcsak az alap probléma, ami aztán újabb nehézségeket szült. De kezdjük az elején.
Maggie May cserfes kislányként eltökéli, hogy hozzámegy mostohabátyja legjobb barátjához, Brookshoz, ellenkezzen a fiú bármennyire is. Amikor pedig célt ér, a tízévesek boldogságával készül gyermeki esküvőjére, csakhogy a nagy nap előtt olyan trauma éri, ami mindent megváltoztat. A szőke, életvidám, eleven lány egyik napról a másikra megnémul, és nem meri elhagyni a házat. Hiába telnek el hosszú évek, Maggie esetében minden próbálkozás hasztalan. Némasága szülei házasságára, testvéreire, valamint önnön életére is hatással van. Könyvekbe menekül, elszigetelődik a külvilágtól. Mindössze egyetlen ember van, aki horgonyként köti, Brooks.
A fiú naponta meglátogatja; úgy ismeri Maggie gondolatait, rezdüléseit, mint senki, s kialakul kettejük rutinja... Mindebbe az évek múlásával egyre több érzelem vegyül, és amikor beismerik érzéseiket, felmerül a kérdés, lehet-e egymás oldalán jövőjük?
A Csendfolyó olyan kérdéseket jár körbe, mint a szerelem ereje és annak jogosító mivolta. Megmutatja, hogy a legperzselőbb, legtisztább, legszebb érzések elegendőek-e a gyógyuláshoz, vagy hogy feljogosítanak-e a másik szárnyainak levágásához. És pontosan ezek tisztasága miatt lesz az egész annyira húsbavágó.
Maggie és Brooks kapcsolata gyönyörű! A legcsodálatosabb könyves szerelmek egyike. Minden egyes közös jelenetük elemi erővel hat az olvasóra. Lehetetlen nem belehalni egy kicsit, amikor együtt vannak, a másikkal érintkeznek, kommunikálnak, vagy egyszerűen csak vannak. Legutoljára a Maybe Someday esetében éreztem ilyet, akárcsak azt a fajta tehetetlenséget, ami a kapcsolatuk sakk-matt akadályaival párosul. Egyszerűen nincs helyes vagy helytelen, és ez őrjítő. Kevés szerző tudja ledönteni a két lehetőség közti falat, de itt Brittainy-nek sikerült.

A szerelem mellett természetesen van egy másik szál is, amit Maggie tragédiája foglal magába. Noha ő a közvetlen elszenvedője, de ugyanúgy kihat a körülötte élőkre is, így voltaképp a szerteágazó szálak adnak ki egy egészet: az, ahogy a szülei házassága megsínyli a traumáját, ahogy a húga megváltozik, vagy ahogyan ez bekavar a szerelmi életébe.
Brittainy C. Cherry szépen felépítette ezt az egészet, s éppoly' hangsúlyossá tette a családi köteléket, mint a szerelmet; izgalmas és egyben szomorú képet festve egy-egy trauma hosszútávú hatásáról.
Maggie karakterét pedig különösen szerettem, akárcsak az általa megelevenedő könyvmolyságot. Sok könyvmoly karakterrel találkoztam már pályafutásom során, ám olyannal, akinél ennyire hangsúlyos és valós lett volna, még nem. Mint ahogy Maggie könyvekkel kapcsolatos meglátásai, gondolatai is megkapónak bizonyultak, hogy a Brooksszal való játékáról már ne is beszéljek.
És ha már Brooks neve felmerült, muszáj még kitérnem a zenére, ami épp annyira fontos része a páros életének, mint a könyvek. Hisz mi lehetne gyógyítóbb a könyvek-zene-szerelem triójánál?

A Csendfolyó az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt, biztos, hogy örökre emlékezni fogok arra, amit adott nekem. Keserédes történet az életről, szerelemről, családról, könyvekről, zenéről.
Csak ajánlani tudom mindenkinek!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Brooks, Maggie, Maggie papája
Kedvenc jelenet: A bál estéje, és minden brooks és Maggie jelenet + a banános
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Az vagy nekem sorozat 3. kötete, de önállóan is olvasható




Nyereményjáték


A Csendfolyó egyik főhőse Maggie igazi könyvmoly. Nagyon szeret olvasni, és a könyvek összekötik őt Brooksszal is, akivel könyvet cserélgetnek, és jegyzeteket készítenek a regények mellé. Maggie az olvasásba menekül, akkor is ha boldog, és akkor is ha szomorú. A lány rengeteg könyvet elolvas a történet során, így most egy igazi könyvmolyos játékra hívunk titeket.
A feladatotok az lesz, hogy a kissé hiányos fülszövegekből kitaláljátok a Maggie által elolvasott könyv címét és íróját. Ha ez megvan, akkor nincs más dolgotok, csak beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába és várni a sorsolást :) Éljenek a könyvmolyok!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


A ​hatvanas évek elejére, Jacksonba, az amerikai Dél egy tipikus kisvárosába varázsol bennünket (....) regénye. Látszólag olyan világ ez, ahol soha nem fog megváltozni semmi a fehérek úgy érzik, a világ örök rendje a szegregáció, a feketék pedig véletlenül sem merik elmondani igazi érzéseiket. (....) egy fehér lánynak, aki épp visszajött az egyetemről, és író akar lenni, az az ötlete támad, hogy a cselédekről kellene könyvet írni, pontosabban egy interjúkötetet: a fekete nők először kapnának lehetőséget, hogy ők maguk mondják el, milyen a fehéreknek dolgozni, hogy bánnak velük, mik a fájdalmaik, örömeik…




Nézzetek be a többi állomásra is

08/31 Deszy Könyvajánlója
09/01 Zakkant olvas
09/02 Angelika blogja
09/03 Könyvvilág
09/04 CBooks
09/05 Insane Life
09/06 Kristina blogja
09/08 Dreamworld

2017. szeptember 5., kedd

Estelle Maskame - Mondtam már, hogy szeretlek?



A Gabo Kiadó gondozásában jelent meg idén nyáron a DIMILY-trilógia, amelynek első részéhez turné is indul. Estelle Maskame első könyve, a Mondtam már, hogy szeretlek? egy romantikus young adult történet, amelynek középpontjában egy tiltott szerelem áll. A turné során 5 blogger véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen játszhattok a nyereménykönyvekért! Tartsatok velünk!


Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Kiadó: Gabo Kiadó
ISBN: 9789634063285
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Gonda Éva

Fülszöveg:
Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.
A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?

Saját véleményem:
Estelle Maskame regényére az üde, fiatalos, nyárias borítója miatt figyeltem fel; úgy gondoltam, tökéletes limonádé lesz a tikkasztó hőségben.
Kezdetben ehhez minden adott is volt, még a klisés nyári vakáció ötlete sem tántorított el, egyszerűen élveztem a történéseket, illetve a hősnőben lezajló folyamatokat.

Eden a nyári szünetet rég nem látott apjánál és annak családjánál kénytelen tölteni a kaliforniai Santa Monicában. A lányban emiatt rengeteg kétely és félelem ébred, egyrészt apja, másrészt az idegen terep miatt. Ám ami az egészet igazán élővé teszi, az Eden önbizalomhiánya. Ezzel a személyiségjeggyel a szerző olyan narrátort teremtett, aki a legtöbb olvasóhoz hasonlóan elkülönül attól a világtól, amit a kaliforniaiak többsége él.
Eden számára éppúgy idegen a luxusban élő, állandóan bulizó, drogozó fiatalok kívülről tökéletesnek látszó, ámde belül rohadó világa, mint számunkra. Legalábbis kezdetben...
Ahogy Eden belekeveredik az ottani társaságba, egyre több barátot szerez, és az addig megvetett fiút más szemmel kezdi látni, a sztori, és vele együtt a főszereplő is átalakul olyasmivé, amit nehéz nem egyre fentebb kúszó vérnyomással olvasni.
Klisé klisé hátán, papírmasé karakterek és kevés lényegi cselekmény - nagyjából így tudnám jellemezni a fennmaradó részt. Ami önmagában nem lenne gond, hisz számtalan ilyen regény vagy tinisorozat készült; illetve nem is feltétlenül kellenek szappanoperás fordulatok egy történetbe, ha van valami más, ami ellensúlyozza az egészet. Vagy legalább egy szereplő, akit szeretni lehet.
Hősiesen bevallom, én itt nem találtam olyat, mindenki kiverte a biztosítékomat, élükön Tylerrel, a sztori ügyeletes rosszfiújával, aki egyben Eden mostohatestvére is.

Alapjáraton imádom a rosszfiúkat, míg a mostohatestvér szerelem egy újkeletű perverzió könyvmolyos életemben. Csakhogy Tyler egy egészen új szint a bad boy fogalmában - és talán nem is ez a legjobb szó rá, de más nem tűrné a nyomdafestéket. Züllött, sérült és irdatlan nagy seggfej. Az a típus, akit nem megszelídíteni kell, hanem klinikára utalni és - az Edenhez hasonló lányoknak - olyan messzire kerülni, amilyenre csak lehet.

Ami ellenben különösen tetszett ebben a tébolyult sztoriban, az a szerző merészsége. Számtalan drogozó, piáló, bulizó közegbe ágyazott történetet olvastam már, amik bár meg-megmutatták a sötét oldalt, mégsem voltak annyira húsbavágóan életszerűek, mint az itt olvasottak. Megdöbbentő élmény volt testközelből szembesülni a féktelen bulizás cenzúrázatlan verzióival, az ezt az életvitelt folytató tinik prioritásaival, valamint azzal, hogy tehetős fiatalok miként élik az életüket, hogyan veszik egyik bulit a másik után, mivel engedik ki a gőzt, vagy hogy mennyire sekélyesek és romlottak is.
Ha tehát valamiben kiemelkedő a Mondtam már, hogy szeretlek?, akkor az a háttérvilág.

Mindent egybevetve úgy gondolom, Estelle Maskame története nem való mindenkinek. De ha valaki szereti a zűrös fiatalok kavarásaival teli történeteket, akkor igazi csemegére lelhet ebben az egyébként olvasmányos sztoriban.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: Tyler
Borító: 5/5
Sorozat: Dimily trilógia első része




Nyereményjáték


A Mondtam már, hogy szeretlek főszereplője, Tyler egy igazi balhés fiú, azonban lassacskán jobban megismerve megdobogtatja Eden - és az olvasó - szívét. A young adult könyvek között rengeteg olyan férfi főszereplővel találkozunk, akik első ránézésre igazi rosszfiúk, azonban néhány oldal után megismerhetjük érzékenyebb oldalukat is. A nyereményjátékunk során ilyen és ehhez hasonló fiúk nevét kell megkeresnetek a blogbejegyzések soraiban elbújtatva. A feladat nem más, mint a kiemelt betűket összerakva beírni a rafflecopter dobozba a fiúk teljes nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Nézzetek be a többi állomásra is

08/28 Könyvvilág blog
08/30 Kelly&Lupi olvas
09/01 CBooks
09/03 Deszy Könyvajánlója
09/05 Dreamworld blog

2017. augusztus 30., szerda

Roald Dahl - Fantasztikus Róka úr


A Kolibri Kiadó ismét újabb Roald Dahl könyvvel gazdagítja a szerzői gyűjteményt. A Fantasztikus Róka úr, ami magának Dahlnak is egyik kedvenc története volt új fordításban és Quentin Blake szenzációs rajzaival jelent meg. S természetesen ismét szívesen mutatjuk be nektek ezt a nagyszerű kötetet és ha szerencsések vagytok ti is megnyerhettek egyet a három példányból. Csak kövessétek augusztus 25-30 között a Blogturné állomásait és fejtsétek meg a rejtvényeket.


Roald Dahl: Fantasztikus Róka úr

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634370383
Oldalszám: 96 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:
Minden alkalommal, amikor Róka úr egy-egy zsíros tyúkkal, libával vagy pulykával tér haza esti portyájáról, a falu három elvetemült gazdája majd szétrobban a dühtől a farmjukat ért támadások miatt. A dagadt Buci, a törpe Bugris és a vézna Bán ezért bosszút esküszik. Elhatározzák, hogy örökre kiforgatják Róka urat, feleségét és gyerekeiket a családi odúból. Csakhogy Róka úrnak is megvan a magához való esze! Agyafúrt tervet eszel ki... méghozzá fantasztikusat!
"Róka úr és a három rókakölyök tempósan, egyenes vonalban ásott. Annyira izgatottak voltak, hogy nem éreztek se fáradtságot, se éhséget. Tudták, hogy hamarosan nagy lakoma vár rájuk, és fel-felkuncogtak, amikor csak eszükbe jutott, hogy Buci tyúkjait fogják enni. Remek érzéssel töltötte el őket a tudat, hogy míg a dagadt gazda a dombon arra vár, hogy ők éhen haljanak, közben vacsorát is ad nekik, még ha nem is tud róla."

Saját véleményem:
Roald Dahlt egy éve ismertem meg A barátságos óriás révén, és már akkor világossá vált számomra, mennyire különleges szerző is ő. Meséi egyszerre szólnak felnőttekhez és gyerekekhez egyaránt, s röpítenek fantázia szülte világokba, miközben olyan emberi értékeket közvetítenek, amikre mindennél nagyobb szükségünk van felgyorsult hétköznapjaink során.
Dahl stílusa ráadásul utánozhatatlan. Egyedi.
Talán nem is mindig mindenki számára emészthető... leszámítva a Fantasztikus Róka urat, ami egy bűbájos köntösbe csomagolt, tanulságos - magyar népmesékre emlékeztető - mese emberekről és állatokról.

A történet főszereplője - ahogy az a címből kiderül - Róka úr, aki estéről estére elindul, hogy családja asztalára ételt varázsoljon. Ám ahelyett, hogy az erdőben vadászna, a falu gazdáit látogatja, és az ő állataikat cseni el, amivel jócskán fel is ingereli őket. A dagi Buci, a vézna Bán, és az alacsony Bugris dühükben úgy döntenek, elkapják a tolvajt, kerül, amibe kerül. Tervük megvalósítása érdekében pedig nem átállanak a legdrasztikusabb módszerekhez folyamodni.
Vagyis lényegében az emberek és róka család közti élet-halál harc kerül középpontba ebben az alig 96 oldalas történetben, ami rövidsége ellenére felettébb vicces és izgalmas. Egyik pillanatban nevet az olvasó, a másikban viszont már a körmeit rágja.
Hősiesen bevallom, még a magam huszonhat évével is össze-össze szorult a torkom, amikor Róka úr családja nyakán szorult a hurok. Mert bizony Roald Dahl nem az a típus, aki elretten a rémséges tettektől...

Ahogy fentebb is említettem, a szerző szeret emberi tanulságokat csempészni műveibe, ez a Fantasztikus Róka úr esetében sincs másként. A rövidke történet mottója akár a "Többet ésszel, mint erővel!" is lehetne.
Persze ehhez a felismeréshez előbb el kell jutni. Az odáig vezető út viszont rögös, tele izzasztó helyzetekkel, amiken a kisebbek bőszen szoríthatnak kedvenceiknek. Ám a rókák ravasz állatok, s ilyetén Róka úr briliáns terve is bőségesen kiérdemli a fantasztikus jelzőt.

A Fantasztikus Róka úr engem sok pontban emlékeztetett azokra a rövid kis tanulságos állatmesékre, amiken felnőttem. Nosztalgiával töltött el. Az pedig, hogy az állatok kerültek a fókuszba, külön megmelengette állatbolond szívemet. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a felcseperedő nemzedék ne úgy tekintsen az állatokra, mint a három mesebeli gazda, hanem szeresse őket, és ebben sokat segít ez a mű is.
Ajánlom minden gyereknek és meseszerető felnőttnek. A Fantasztikus Róka úr bájos mese, örökérvényű tanulságokkal.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Róka úr
Kedvenc jelenet: Róka úr terve
Negatívum: -
Borító: 5/3
Sorozat: önálló




Nyereményjáték


A történetből készült film egyik nagy húzóneve George Clooney volt, aki magának Róka úrnak kölcsönözte a hangját. Játékunkban állatos rajzfilmhősöket találtok, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy eredetileg melyik híres színész hangján szólaltak meg. Tehát a Rafflecopter megfelelő sorába a színészek nevét kell beírni.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

08/25 Olvasónapló
08/26 Kelly & Lupi olvas
08/27 Szembetűnő
08/28 Zakkant olvas
08/29 KönyvParfé
08/30 Dreamworld

2017. augusztus 29., kedd

Game of Thrones Tag


Mint azt bizonyára észrevettétek, óriási Trónok harca fan vagyok. Ebből kifolyólag a hétfői évadzáró után nem találtam a helyemet, milliónyi érzés kavargott bennem, amit már épp készültem bejegyzésbe fojtani, amikor belebotlottam Anya olvas blogján egy különleges tagbe.
Alapvetően nem vagyok az a tag töltögető típus, ám ez egyrészt GoT, másrészt ötletes, arról nem is beszélve, mennyire összevonja a kedvenceimet - a Trónok harcát, a könyveket, valamint magát a blogot.
Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele.




I. RÉSZ - KÖNYVES KÉRDÉSEK


"Mi nem vetünk" - Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni


Amanda Hocking: A vér szava - Előre is elnézést mindenkitől, aki szereti, de ez az a könyv, ami ingyen sem kéne, nemhogy fizessek is érte. Volt szerencsém olvasni. Tragikus.
Alice a világegyetem legostobább főszereplője, és ha ez önmagában nem lenne elegendő, rengeteg klisé, valamint bugyutaság társul mellé, hogy aztán együttes erővel egy innen-onnan összelopkodott sztoriban csúcsosodjanak ki.


"Tűz és vér" - Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled


John Green: Csillagainkban a hiba - Rengeteg könyvön sírtam, mégis úgy éreztem, Gus és Hazel története dolgoztatta meg leginkább az érzelmeimet. Velük együtt nevettem, reménykedtem, izgultam, szárnyaltam és zokogtam. Szinte minden érzelmet átéltem, és olyan intenzíven, mintha eggyé váltam volna a lapokra írt szavakkal.


"Közeleg a tél" - A kedvenc téli olvasmányod


George R. R. Martin: A jégsárkány - Ironikus módon pont ide jutott az egyik kedvenc Trónok harca kiegészítő könyvem, de hát véletlenek nincsenek...
 Martin bácsi szívszorítóan gyönyörű westerosi meséjét egy kislányról és jégsárkányról nem lehet nem szeretni.


"Család. Kötelesség. Becsület" - Egy könyv szoros családi kötelékekről


A. O. Esther: Összetört Glóriák - Rengeteget gondolkoztam, melyik történetet válasszam, hol volt a legerősebb a családi összetartás, mígnem rájöttem, hogy a család fogalmának nem feltétlenül kell egyet jelentenie a vérségi kötelékkel. Az ember - vagy az angyal - ugyanúgy testvérének érezhet valakit, akit a szívébe zárt, mintha ugyanaz a vér csörgedezne az ereikben. A. O. Esther sorozata pedig tökéletes példa erre. Az angyalok és barátaik köteléke mindennél szorosabb, példaértékűbb, ráadásul fontos, olykor sorsdöntő szerepű is.


"Erőssé növünk" - Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett


Justina Chan Headley: Iránytű a boldogsághoz - Már nem is tudom, miért került fel a kívánságlistámra, a fülszöveg alapján ugyanis úgy gondoltam egy újabb, sekélyes, problémáit felnagyító lányról fog szólni. Aztán úgy hozta az élet, hogy scheszti meglepett vele szülinapomra. Hála az égnek! Azóta nem győzök elég hálás lenni neki azért, hogy általa olyan értékes történettel gazdagodtam, mint Terráé. Szívem szerint mindenkinek a kezébe nyomkodnám.


"Miénk a harag" - Egy könyv, amitől dühös lettél


Denise Jaden: Soha nem elég - Mindmáig hideg ráz, ha csak rá kell gondolnom. A hősnő kiábrándító, a tettei undorítóak - főként az, amit a nővérével művelt. Szerintem még soha semelyik karakter nem idegesített fel annyira, mint Loey.


"Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik" - Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz


Cassandra Clare: Csontváros - Cassandra Clare nem csak egy történetet adott számomra, hanem egy családot. Egy olyan családot, aminek életem végéig tagja leszek.
Felírhattam volna az egész sorozatot, sőt az összes többi árnyvadászos könyvet is, hisz mindannyira igaz lenne, mégis a Csontváros volt az, ami bevezetett az Árnyvilágba.
Jöjjön tehát bármilyen siralmas sorozat, tapossák, alázzák akárhogy a világot, Cassie karaktereit, a történeteiket minden hibájukkal és nagyszerűségükkel együtt szeretem és szeretni fogom.


"Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát" - Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy
(Megjegyzés: a tag készítője tisztában volt vele, hogy nem ez a hivatalos jelmondata a Lannistereknek, de úgy érezte, ez jobban megfelel a taghez. Egyébként is többször hallani ezt a Lannisterektől, mint a "Halld üvöltésem!"-et.)


Stephenie Meyer: Alkonyat - Mostanában divat utálni a Twilightot, én mégis szeretem. Miatta lettem könyvmoly, szerettem meg az olvasást, és miatta történt az életemben sok olyasmi, ami a könyvekhez köthető. Így hát bátran mondhatom, adósa vagyok az Alkonyatnak, amit úgy törlesztek, hogy nem felejtem el, mit adott nekem, és nem rúgok bele, amikor már nem menő.




II. RÉSZ - RAJONGÓI ELKÉPZELÉS


Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?

Ha most a szívemre hallgatnék, Jont mondanám.
De inkább az eszemre hallgatok és Dany-t választom, méghozzá azért, mert megvan benne Jon - majdnem - minden előnyös tulajdonsága (szereti a népét, az ő érdekeiket nézi, stb.), ugyanakkor képes olyan döntéseket, lépéseket is megtenni, amikre a másik nem lenne képes. Ha kell, kemény, taktikázik, olykor önfejű. Céltudatossága erős. Egy uralkodó pedig nem lehet jámbor.



Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?

Kezdjük azokkal, akiket szeretnék élve látni, de úgy érzem, nem élik meg az öregkort:
  • Theon: Bármilyen meglepő, imádom őt; hosszú éveken át szorítottam azért, hogy végre eljöjjön számára az a pillanat, ami a 7. évad végén bekövetkezett. Nem egy hős karakter, rengeteget hibázott, mégis látom a rejtett értékeit, és szeretném, ha boldog életet élhetne. De tudom, hogy nem fog - elég a Jonnal való utolsó beszélgetésére gondolni. Theon számára más út vezet a megváltáshoz/megbocsátáshoz.
  • Jon: Nincs még egy olyan karakter (oké, van, de az most nem lényeges), akit annyira szeretnék a végén életben látni, mint Jont. Mindazonáltal úgy érzem a Nagy Háború az ő hőstettével érhet véget.
  • Cersei: Kár tagadni, tutira van valami kattanásom, mert én Cersei-t is imádom, ám az ő élete is a végéhez közelít (szerintem).
  • Tormund: Ha láttátok az évadzárót, akkor azt hiszem, ez nem igényel bővebb kifejtést. 
  • Jorah: Szegénykémnek az első évadtól drukkolok, megérdemelné a boldogságot, de szerintem ő az utolsó lélegzetéig védelmezni fogja a nőt, akit szeret.

 Akiket szeretnék életben látni, de elképzelésem sincs a sorsukról:
  • Jaime: Ha tavaly kérdeztetek volna, azt mondom, nem éli meg a 7. évad végét. Sőt! Évad közepén meg is sirattam az idiótát. Most viszont nem tudom, 50-50% esélyt adok neki. Ettől függetlenül örülnék, ha az élők csapatát erősítené, és összejönne végre Brienne-nel. 
  • Brienne: Ő egy jelenség. Pont. 
  • Bronn: Mindig is kedveltem őt, de egészen a Targaryen-Lannister csatáig - amikor is jócskán rezgett a léc - nem gondoltam volna, hogy annyira, hogy komolyan fájna a halála.
  • Véreb
  • Szürke Féreg & Missandei
  • Drogon, Rhaegal
  • Szellem, Nymeria

Akiket szeretnék életben látni, és szerintem túl is élik:
  • Tyrion: A három nagy kedvencem egyike, ezenkívül a legnagyobb karakter az egész történetben. Nem kérdés, neki élnie kell. Megérdemli. 
  • Daenerys:  A második nagy kedvenc. Kemény csaj, aki ténylegesen megküzdött azért, ami őt illeti. Amiben kell, kemény, határozott, mégis emberi. És már az örökléssel sem lehet baj...
  • Sansa: Sokáig megvetettem, de nagyot fejlődött.
  • Arya: Arya az Arya.

Akik nyugodtan meghalhatnak és meg is fognak:
  • Varys
  • Melisandre
  • Euron Greyjoy 
  • Bran




III. RÉSZ - MI LENNE VELEM A TRÓNOK HARCÁBAN?


 Nyernél vagy meghalnál?

Meghalnék. A Jonra jellemző tulajdonságaimmal, plusz a fegyverforgatási képesség teljes hiányában nemhogy a telet, még a másnapot se élném meg Westeroson.
Bár eddig Sam és Podrick is egész jól elevickélt...


Melyik házba tartozol?

Stark.
A tesztekben, amiket megcsináltam mindig a Stark és Targaryen ház jött ki, ami nagyjából jó csapásirány, de ha egyet kell választani, akkor egyértelműen az előbbi. A Starkok értékrendjével, szokásaival tudok legteljesebben azonosulni.




2017. augusztus 20., vasárnap

Joss Stirling - Summer



Megjelent Joss Stirling nagysikerű fanatsy sorozatának befejező kötete a Menő Könyvek Kiadó jóvoltából. A záró részben még egyszer utoljára belemerülhetünk a savantok világába, ezúttal Summerrel a főszerepben. A turné menetét három állomáson keresztül követhetitek végig, és nyerhettek egy példányt a könyvből.


Joss Stirling: Summer

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033783
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:
Túlélhet-e a szerelem titkok és hazugságok közt?
Summer életére szörnyű árnyék borul. Elszívja az erejét, irányítja a tetteit, és azzal fenyeget, hogy a jövőjét is tönkreteszi.
Egy kockázatos küldetés ideiglenes szabadulással kecsegtet.
Summernek a telepatikus képessége segítségével kell megtalálnia a célpontot, és kiderítenie az igazságot.
Hal Robinson katona. Semmi sem téríti el a céljától. Győztes típus. Ám amikor összetalálkozik Summerrel, életének eddigi fontossági sorrendje lassan megváltozik.
Bízniuk kell egymásban, ha meg akarják védeni a savantok közösségét. De vajon a saját titkaik nem állnak-e a boldogulásuk útjába?
A Lélektársak-sorozat ezzel a kötettel lett teljes.

Saját véleményem:
Vegyes érzelmekkel tele vágtam bele a Lélektársak sorozat befejező kötetébe. Féltem, hogy már kinőttem a sorozatból (lsd. Angel), miközben epekedve vártam, hogy újra elmerülhessek a savantok világában - a tudat pedig, hogy elérkeztünk a fináléhoz, keseredés érzéssel töltött el. 

A történet főszereplője ezúttal Summer, Misty és Angel barátnője, akiben jóval több rejlik, mint azt elsőre gondolnánk. Mind személyisége, mind pedig magánélete szövevényes. Olyannyira, hogy a könyv első harmada kizárólag rá, valamint az életére fókuszál. Ez némileg újdonság az előzőekhez képest, amik minden alkalommal belecsaptak a lecsóba. Ebben az esetben viszont egy lassú, többnyire eseménytelen kezdettel kell számolni, ami ráadasként még elég hosszú is.
Joss Stirling aprólékosan bemutatja Summer családi életét, ami minden, csak nem rózsás. A lány anyja egy savant vámpír, állandó felügyeletre szorul, nehogy lecsapolhassa mások érzelmeit - ezt a feladatot pedig szerencsétlen hősnőnk kénytelen ellátni. Mindennek hála nem viheti haza a barátait, nem beszélhet a családjáról - az őrület szélén álló bátyjáról vagy fanatikus anyjáról -, és a jövőjéről sem szövögethet álmokat. Érzelmileg tehát rendkívül erős a kezdet, főként miután beúszik a képbe a szigorú apafigura is. 
Az igazság viszont az, hogy hiába sajnáltam szegény lányt, untam az első fejezeteket, amikor pedig kártyavárként omlott össze minden, majdnem letettem a könyvet. Summerben egy Angelhez hasonló tinidrámazó lányt láttam - végtelenül idegesített. 

Örülök, hogy mégsem tettem le, és adtam neki egy második esélyt, mert onnantól, hogy megérkezik a tényleges cselekmény, oldalról oldalra válik egyre izgalmasabbá, s letehetetlenebbé a történet. Mi több, Summer - sokkalta szerethetőbb - valódi énje is napvilágra kerül. 
Summer különleges képessége okán felkérést kap a Benedict családtól, hogy repüljön velük Afganisztánba és segítsen Victor nyomára bukkanni, aki minden ésszerűség dacára elszökött, hogy kiszabadítsa tizennyolc hónapja börtönben sínylődő lélektársát. 
Summer noha kezdetben ódzkodik a feladattól, mégiscsak belevág élete utolsó nagy kalandjába mielőtt elzárkózna a világtól, csatlakozik a Benedictekből és a Robinson fivérekből álló csapathoz. Azzal viszont nem számol, hogy a Robinsonok között lesz egy vele egykorú nem savant srác, aki rászáll, és folyamatosan piszkálja. 
Summer és a megkeseredett Hal egy végeérhetetlen kutya-macska párbajba keveredik, ott és ugy sértegetik egymást, ahol és ahogy csak lehet. Kettejük viszonya vad, szenvedélyes, illetve rettentő vicces is. Mindegy, hogy marakodnak vagy éppen aranyosan andalognak, ott van bennük a tűz, ami olvasói szempontból szerethetővé teszi őket. Jómagam például imádtam szócsatáikat, olykor már-már fetrengtem azon a sok hülyeségen, amit kitaláltak - Hal becézései pl. halálosak. 

Karakterizálás tekintetében Joss Stirlingnek nem volt egyszerű dolga, öt lélektárs kötet után viszonylag nehéz újat mutatni, mégis azt kell mondanom, sikerült. Mind a karakterek, mind a lélektársi kötelékek tudtak új színt hozni a világba. 
Summer aranyos, okos - néha egy picit okoskodóbb a kelleténél -, imádja a könyveket, ugyanakkor szeret jól kinézni, és pörög a nyelve - ezekkel a tulajdonságokkal pedig úgy gondolom, pont azt testesíti meg egyszerre, amit mások kinéznek és amit nem gondolnak a könyvszerető emberekből. Esetében pedig muszáj még megemlítenem, hogy ami kezdetben unalmas (karakterének és családi hátterének hosszan kifejtett ismertetése), az a későbbiekben hasznos és szükséges.
A többieket nem fogom mind felsorolni, de ami talán érdekes lehet, az az, hogy minden eddigi karakter kap egy rövid cameo szerepet, valamint Victor, mint hattérfőszereplő végre megkapja a maga hepiendjét, és egy kicsit jobban is megismerhetjük, aminek szerintem minden rajongó örülni fog. Én mégis a Benedict fiúk apjának, Saulnak örültem leginkább. Már az első részben a szívembe zártam, jó volt végre többet kapni belőle. 
Végül, de nem utolsósorban ott van Hal, aki önmagában nem egy Benedict fiú, de mint Summer párja, tökéletes. Remekül kiegészítik egymást - az ő szerepe leginkább Summer terelgetésében rejlik. 

Aki ismeri a sorozatot, az tudja, hogy Joss Stirling előszeretettel mozdítja ki karaktereit az átlagos környezetből, legyen szó távoli országokról vagy különleges élethelyzetekről. Ezúttal a távol-keleti országokat látogatjuk meg, ami önmagában is izgalmas lenne, ám az egész utazáshoz társul egy fékevesztett, országokon átivelő hajtóvadászat is, amiben bűncselekmények épp úgy előfordulnak, mint történelmi műkincsek. Hogy Halt idézzem, amolyan Nemzet aranya feelingje van a Summernek. 
Egyetlen percre sincs megállás, folyamatosan pörögnek az események, a kis csapat egyik akcióból csöppen a másikba. És ha mindez nem lenne elég, megannyi fordulatra is érdemes felkészülni. 

Mindent egybevetve a Summer méltó lezárása a sorozatnak. Pergő, eseménydús, fordulatokban bővelkedő, vicces, karakterei pedig szerethetőek. 
Joss Stirling neve garancia, ha valaki habkönnyű, ugyanakkor minőségi YA regényre vágyik.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Summer, Saul, Hal
Kedvenc jelenet: az Aladdinos
Negatívum: eleje
Borító: 5/4
Sorozat: Lélektársak 6. része




Nyereményjáték


A savantok története lezárult Summer kötetével, azonban a turné állomásain még egy kicsit visszatekintünk az előző kötetekbe. A sorozat szereplőinek egyik legnagyobb kihívása, hogy megtalálják a lélektársukat, és ezáltal kiteljesedjenek. A nyereményjátékunk is ehhez fog kapcsolódni, a három blogon leírásokat fogtok találni egy-egy savant párosról, akik a korábbi részekben már rátaláltak egymásra Nincs más feladatotok, mint megfejteni, hogy kikről szól a jellemzés, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába a két nevet.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!


A szerelmesek egymásra találásáig rögös út vezetett, hiszen az egyikük nem is volt tisztában a savant léttel. A páros női tagja az emberek auráját látja, míg a férfi egy csodagyerek, hiszen a legerősebb a fivérek között, a közeli jövőt látja.




Nézzetek be a többi állomásra is

08/18 Dreamworld

2017. augusztus 11., péntek

Colleen Oakley - Karnyújtásnyira



A General Press Kiadó gondozásában jelent meg hazánkban Colleen Oakley legújabb regénye, a Karnyújtásnyira. A Blogturné Klub három bloggere eredt a meghökkentő, romantikus történet nyomába, s ha a turnéval tartotok, Ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát!


Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634520276
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Ligeti Lujza

Fülszöveg:
Életem ​első csókjába kis híján belehaltam…Akár így is kezdődhetne a fiatal lány, Jubilee Jenkins élettörténete, aki igen ritka és veszélyes betegségben szenved. Allergiás, és nem is akármire: az emberi érintésre. Miután a középiskola utolsó évében emiatt csaknem az életét veszti, és kisvártatva az édesanyja is elköltözik hazulról, jóformán remeteként éli az életét. Kilenc hosszú éven át ki sem lép az otthonából, tökéletes elszigeteltségben éli a mindennapjait. Az édesanyja halálakor azonban teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Jubilee kénytelen lesz szembenézni a világgal – és vele együtt a benne élő emberekkel is –, hogy gondoskodni tudjon magáról. A megpróbáltatásai sora ezzel azonban nem ér véget. Egy nap, amikor épp hazafelé tart a munkából, a szemtanúja lesz annak, amint egy fiúcska a sebes folyóba ugrik. Gondolkodás nélkül a habokba veti magát, holott tudja jól, ha a fiúhoz ér, azzal a saját életét kockáztatja. A szerencsés megmenekülést követően pedig ideje sincs felocsúdni, mert ismét száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete. A kórházban megismeri ugyanis a fiú apját, az ugyancsak hányatott sorsú Ericet, akivel, úgy tűnik, a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. De milyen jövő várhat két olyan emberre, akik a kölcsönös vonzódás ellenére tudják: sosem érhetnek egymáshoz, és sosem csókolhatják meg a másikat?




Prológus
- Részlet a könyvből -


"Első pillantásra Jubilee Jenkins csak egy a sok harmadikos gyerek közül. Tudja mind a három Pindúr Pandúr nevét, amik a kis pólóját díszítik (ha kérjük, fel is sorolja őket), és szándékosan felemás zoknit hord, ami a jelek szerint nagy divat a Griffin Általános Iskolában. Színes hajgumik zabolázzák vékony szálú, vöröses haját.
Jenkins abban is hasonlít sok amerikai harmadikoshoz, hogy allergiás. A szakértőket aggodalommal töltik el az allergia Világszervezet adatai, miszerint az allergiás - köztük az ételallergiás - és az asztmás gyerekek száma a nyolcvanas évek közepétől egyre növekszik.
de Jenkins nem mogyoróvajra allergiás; nem is a méhcsípésre. Még csak nem is az állatokra vagy bármi másra a szokásos allergiák közül.
Jubilee Jenkins az emberekre allergiás.

1989-ben született, édesanyja, Victoria Jenkins egyedül neveli. Jubilee átlagos kisbabaként látta meg a napvilágot. "Mindig is egészséges volt. Héthetesen átaludta az éjszakát, tíz hónaposan járni kezdett - meséli az anya. - Hároméves koráig semmi baja sem volt."
Ekkor történt, hogy Ms. Jenkins, akit épp a Belk áruház igazgatójává léptettek elő a Tennessee állambeli Fountain Cityben, észrevette, hogy Jubilee bőrén kiütések jelennek meg. És nem csak pár kis pöttyöt látott.
"Borzasztó volt - a hatalmas, kidudorodó varak, a szörnyen viszkető kiütések, a hámló bőrterületek végig a karján és az arcán . meséli Jenkins. - Úgy visított, mint akit nyúznak, annyira fájt neki." Hat hónap leforgása alatt Jenkins több mint húsz alkalommal vitte lányát a háziorvoshoz, valamint a kórház sürgősségi osztályára - de senki sem tudta kideríteni, mi baja lehet. Jubileenek az anafilaxiás sokk miatt háromszor is adrenalininjekciót kellett adniuk. Az orvosok tanácstalanok voltak.
A helyzet három éven át mit sem változott, miközben Jubileet minden lehetséges, a huszadik században rendelkezésre álló allergiateszttel megvizsgálták.
"A kis karja olyan volt, mint egy tűpárna - meséli az édesanya. - Otthon is megpróbáltunk mindent; lecseréltük a tisztítószereket, ételnaplót vezettünk, az össze szőnyeget eltávolítottuk a házból, újrafestettünk. Még a dohányzásról is leszoktam!"
Csak akkor kaptak válaszokat a kérdéseikre, amikor megismerték dr. Gregory Benefield allergológust, aki később az atlantai Emory Egyetem docense lett."





Colleen Oakley és a történet






Nyereményjáték


A kötethez tartozó játékunkban most a "fóbiák földjére" utazunk. A feladatotok, hogy a kérdésekben meghatározott félelmeket, iszonyokat idegen szóval nevezzétek meg, s a helyes megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába (egy példa: hogy nevezzük, ha valaki fél a pókoktól? - a válasz: arachnofóbia).
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.


A tizenhármas számtól való félelem, melyet gyakran tartanak babonának.




Nézzetek be a többi állomásra is

08/07 Szembetűnő
08/09 Könyvvilág
08/11 Dreamworld

2017. augusztus 9., szerda

Elizabeth Hoyt - Egy ágyban a szörnyeteggel

A General Press kiadó jóvoltából megjelent Elizabeth Hoyt kedvelt Maiden Lane sorozatának legújabb kötete. Az Egy ágyban a szörnyeteggel előzőleg megismert Apollo történetét meséli el, akinek életébe váratlanul becsöppen Lily Stump és mindent megváltoztat.
Gyertek és ismerjétek meg velünk együtt közelebbről Apollot!


Elizabeth Hoyt: Egy ágyban a szörnyeteggel

Kiadó: General Press
ISBN:
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Szigeti Judit

Fülszöveg:
Lily Stump kisfia kifulladva rohan az anyjához: egy szörnyeteg van a kertjükben. A nagydarab, vad külsejű férfi üres tekintete azonban meggyőzi a nőt, hogy nem kell az idegentől tartania, élhetnek egymás mellett, a számukra menedékként szolgáló, düledező épületben meg a parkban. A csonka kis család és a néma idegen mindennapjai lassacskán összefonódnak, ám a nő egy nap megdöbbentő felfedezést tesz: a rejtélyes férfi cseppet sem együgyű, a bamba arc csak álca.
Mit titkolhat, mi vagy ki elől rejtőzik? És vajon mi lehet a hallgatása mögött? Szóra bírhatja-e őt Lily? Elég-e ehhez a zsigeri vonzalom, amely egyre leküzdhetetlenebbé válik kettejük között, vagy kénytelenek lesznek üzenőfüzetekre hagyatkozni a találkozásaik során? És ha a rejtélyre fény derül, az vajon nem választja el őket örökre egymástól?
Elizabeth Hoyt regényében két súlyos titkot cipelő ember kerül izgatóan közel egymáshoz; megtapasztalva azt, hogy megszólalni, megszólítani a másikat vágyat, szerelmet és elköteleződést hoz magával.

Saját véleményem:
Az embert mindig akkor éri a legkellemesebb meglepetés, amikor nem is számít rá.
A sötétség hercegét ugyan szerettem, ám rá kellett jönnöm, az eltelt hónapok során jócskán megfakult az emlékezetem, ami azt eredményezte, hogy bár akadtak ismerősen csengő nevek - főként Apolloé -, nem tudtam hová helyezni őket, és bizony olyan dolgok is a rejtély erejével hatottak rám, melyekről korábban tudomásom volt. De épp ez a nagyszerű a történelmi romantikusokban! Akár önállóan, akár sorozat részeként olvassa az ember, érthetőek. Önálló kötetként kezelve több a titok, míg sorozatként az összeérő szálak, apróbb átkötések melengetik meg szívünket.

A történet egészét tekintve egy végtelenül egyszerű, ámde annál hangulatosabb regényről beszélhetünk.
Eleinte lassan csordogálnak az események, ami nagyban köszönhető a fix helyszínnek, melyet alig hagynak el a főszereplők - mégis olvastatja magát, észrevétlenül férkőzve az olvasó szívébe. Könnyű ugyanis megszeretni egy olyan párost, akik ha csak távolról is, de emlékeztetnek a Szépség és a Szörnyeteg alakjaira.
Mind Apollo, mind Lily (és családja) a leégett színház elszigetelt területén kénytelen meghúzni magát, ki ezért, ki azért. Lily munkanélküliként igyekszik átvészelni a napokat, és elfogadni minden lehetőséget, amit csak kínálnak - lett légyen szó egy épen maradt lyukról a színházban, vagy szellemírói tevékenységről -, hogy eltarthassa csonka családját. Teszi mindezt a kor legnépszerűbb színésznőinek egyikeként.
Lily tipikus Belle-i karakter. Egyszerű, kedves, családcentrikus, a szeretteihez végtelenül hűséges, okos, bátor, talpraesett nő, ráadásul több szempontból is kilóg a társadalomból. Férfi szerepekben (is) brillírozik, miközben jobbnál jobb színdarabokat ír.
A szerző általa olyan eszményeket ragadott meg, mint az anyaság és a küzdelem - téve ezáltal a hétköznapi nők példaértékű hősévé -, karakterének pedig kétféle énje, valamint racionalitással és vágyakkal vívott csatái adnak extra színezetet.

De ha már a klasszikus mesét emlegetem, nem feledkezhetünk meg a szörnyről sem, aki ebben az esetben nem más, mint Apollo. A férfi külső adottságait, valamint fizikumát tekintve tökéletesen megfelel a képnek, ám mindezeken túlmenően is tökéletes megtestesítője a karakternek.
Apollo évekig raboskodott olyasmiért, amit el sem követett. Megfosztották rangjától, de még hangjától is, a lelkét pedig sosem múló sebek érték. Egyetlen vigasza (testvére mellett) a kerttervezés, melyet tökéletesen kamatoztathat a leégett színház elszenesedett parkjának újjáépítésekor.
A néma melák nap, mint nap, elszigetelten az emberektől a földet túrja, így akad rá Lily kisfia, aki eleinte szörnynek hiszi. Vicces tévedése pedig összehozza előbb őt, majd anyját is Apollóval, mely mind a két fél számára humoros és veszélyes helyzeteket eredményez.
Apollo bujkál, nehogy elfogják és újra börtönbe zárják, míg Lily egy múltbeli esemény miatt tartózkodik a hozzá hasonló férfiaktól. Kezdetben megvetik egymást, Apollo direkt félrevezeti a nőt, aki így azt hiszi, félkegyelmű, közben pedig egyre szorosabb kötelék alakul ki köztük. Kettejük kapcsolatának építkezése nem annyira látványos, perzselő vagy mindent elemésztő; a folyamatosan változó státuszuk-szerepük az, ami izgalmassá teszi őket; a folyamatosan változó mérlegállás, mely csupán rövidke ideig kerül azonos szintre.

Különleges élmény volt olyan szereplővel megismerkedni, mint Apollo. A műfajban tett kalandozásaim során rengetegféle karakterrel találkoztam már, de olyannal, akinek valamiféle fizikális "torzulása" volt, még nem. A némaság pedig többszörösen érdekes. Már pusztán a hogyan is. Végig hajtott a kíváncsiság, hogy rájöjjek, mi történt Apollóval, miért némult meg. Közben viszont módfelett élveztem, ahogy a némasága hol előnyként, hol hátrányként jelent meg. Elizabeth Hoyt remekül játszott vele. Mi több, ehhez igazította a cselekményt. Mindig akkor állt be valamiféle változás, amikor a némasággal kapcsolatban is történt valami. Például Lily és Apollo kapcsolata is akkor ugrott másik szintre, amikor ez-az kiderült.

Mindent egybevetve nagyon szerettem ezt a részt - a családias hangulatát, az ellentétpárokat, a szerteágazó szálakat, a második részben felbukkanó csavarokat vagy a fejezet előtti kis történetfoszlányokat. Az Egy ágyban a szörnyeteggel könnyed, mégis csavaros történet szeretetről, családról, változásról, melyben a romantika éppúgy jelen van, mint a nyomozás, vagy a fájdalmas titkok.
Jómagam rengeteget nevettem rajta, míg az utolsó harmad teljesen váratlanul ért a maga fordulataival. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek. Elizabeth Hoytban nem lehet csalódni.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Apollo
Kedvenc jelenet: a meztelenül fürdőzős
Negatívum: -
Borító: 5/3
Sorozat: Maiden Lane . része, de önállóan is olvasható




Nyereményjáték


Mostani játékunk némi utánajárással igazán nem lesz nehéz, minden állomáson egy keresztrejtvény kérdést találtok Elizabeth Hoyt könyvei világához kapcsolódóan, helyes válaszokat a Rafflecopter megfelelő dobozába szükséges beírnotok. Ha helyes minden megfejtésetek, végén a tábla vastagon kijelölt részén Elizabeth Hoyt egy másik karakterének nevét kapjátok megfejtésül. (Minden állomás Rafi dobozban szereplő száma a keresztrejtvény sorát jelöli, így ha felcserélődne netán az állomások sorrendje, akkor is a Rafiban feltüntetett sorszámot vegyétek figyelembe.)
Játékra fel!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Mi a Botrányos vágyak női főszereplőjének keresztneve?




Nézzetek be a többi állomásra is

08/03 Insane Life
08/05 Angelika blogja
08/07 Betonka szerint a világ
08/09 Dreamworld
08/11 Deszy könyvajánlója
08/13 Könyvvilág
08/14 Kelly & Lupi olvas
08/16 Kristina blogja
08/18 Olvasónapló