2017. január 14., szombat

Katie McGarry - Take Me On



Echo és Noah, Beth és Ryan és Rachel és Isaiah történetét már megismerhettük, de ezzel még közel sincs vége. Emlékeztek a forrófejű Westre? Természetesen ő sem maradhat ki a jóból. A Blogturné Klub tagjai pedig nem is lehetnének kíváncsibbak, vajon milyen újabb meglepetéseket tartogat a Feszülő húr sorozat. Így hát 9 állomásos turnéra indulunk, hogy megtudjuk a válaszokat, és ha velünk tartotok, a könyv egy példánya is a tiétek lehet!


Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633998854
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:
A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hull szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként. Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Saját véleményem:
Miért, Katie? Miért? - kezdhetném akár így is a beszámolómat.

A sorozat három korábbi köteténél mindig tisztában voltam vele, kedvenceim közül éppen kinek az életébe kapok szélesebb körű betekintést. A Take Me Onnál viszont halványlila gőzöm nem volt, ki lép majd előre, a rivaldafénybe, és őszintén bevallva nem is nagyon izgatott, mert hát Katie McGarry mégiscsak Katie McGarry. Aztán jött a meglepetés és a pánik, amikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, ki a csoda az a West. A helyzetemen pedig Rachel nevének és balesetének képbe kerülése sem javított... sőt. Végső kétségbeesésem küszöbén azonban Katie elkezdte sorra dobálni a mentőövként funkcionáló apró emlékmorzsákat, melyek felcsipegetésével sikerült többé-kevésbé rájönnöm, mi merre hány méter, illetve hogy időben a harmadik kötettel párhuzamosan haladunk.
Ettől függetlenül a történet standalone-ként is kezelhető-érthető (bár őszintén remélem, nem ezzel kezdtek) - csupán a sorozat lelkes követőjeként bosszantott az amnézia.

Az írónő egyik legfőbb ismertetőjegye, hogy szereti olvasóját egészen különleges hobbikkal megismertetni; gondoljunk csak az illegális autóversenyekre vagy az autószerelésre-tuningolásra. Ez pedig itt sincs másként, ezúttal - ahogyan azt a borító is sugallja - a bunyósok világába nyerünk betekintést.
Női főhősünk, Haley egykori kick-box bajnok, ám egy drámai kimenetelű éjszaka után megfogadja, soha többet nem tér vissza a ringbe. Hogy miért, arról senkinek nem beszél, még úgy sem, hogy tudja, ezzel a döntésével ellöki magától edző nagyapját, és bunyós bátyját, unokatestvérét. Csakhogy senki sem menekülhet végzete elől, még maga Haley sem. Amikor azt hinné, rosszabb nem lehet, a nyakába szakad a makacs West, aki magára vállalva a lány tetteit, belekeveredik egy vérre menő, becsületbeli összecsapásba.
Haley-nek döntenie kell, segít az ártatlan, mit sem sejtő srácnak, ezzel egyszersmind megszegve saját szabályait, vagy sorsára hagyja.

Az utca törvényei, indulattól túlfűtött tinik, ketrecharc, önviaskodás - alapvetően már ennyi is elég lenne egy bombasztikus sztorihoz. A Kísérj el!-ben azonban jóval több potenciál rejlik, köszönhetően a hajléktalan szállót megjárt, otthontalan, elnyomásban élő családdal rendelkező Haley-nek, és a gazdag, ám meg nem értett, csapongó életvitelű Westnek.
Ideig-óráig gyönyörűen működik is a dolog, ám ahelyett, hogy Katie élt volna a lehetőségeivel, és meglovagolta volna a felsoroltakkal párosuló lendületet, inkább követte  jól bevált sablonját. Önmagában ezzel nem is lett volna akkora gond, de mindvégig úgy éreztem, kötelességből és nem szívből alkotta meg Haley és West történetét, amin érezhető a fásultság.
Nem fogok hazudni, a könyv több mint fele dögunalom. Sokszor úgy kellett rávennem magam, hogy olvassak tovább. Frusztrált a helyben tötyörgés (suliba járunk, hideg van, haza vagy ide-oda megyünk), a karakterek ellentmondásossága (kemény csaj vagyok, félnek tőlem - mindenből kihátrálok; élvhajhász, milliomos, rosszfiú vagyok - nem értenek meg, pedig a legrendesebb srác lennék a világon), az érzelmi nyűglődésük (jaj, de ramaty a sorsunk; hideg van; szállj ki-nem szállok; nem értenek meg), de legjobban az eseménytelenség borított ki.
Nagyjából a kétszázadik oldalnál ölni tudtam volna két mondatnyi cselekményért, és zokogni, amikor rájöttem, hogy még 280 oldalnyi semmi vár rám. Egyszerűen nem értem, miért kellett ilyen terjedelem, ha Katie meg sem próbálta kihasználni...

Ami viszont a Take Me On javára írandó, az a hamisítatlan McGarry stílus, és a szereplők közti kémia. E két okból nem vágtam falhoz befejezetlenül az egészet, és e két okból történt az, hogy amikor olvastam, el tudtam feledkezni arról, hogy huszadjára szívom magamba ugyanazt - rengeteg önismétlés található benne.
West fejezeteit ellenben kifejezetten élveztem. Számomra ő jóval szimpatikusabb figurának bizonyult a maga árnyaltságával, mint Haley. Érdekes volt látni, hogyan küzd meg a családi névvel járó terhekkel, birkózik meg bizonyítási vágyával, vagy hogy miként nő fel. S pluszban mindehhez hozzácsapódott még a testvére balesetéből fakadó bűntudat, és az apai elutasítás.
West mellett pedig muszáj még megemlítenem Abby-t, Isaiah és Rachel drogdíler barátnőjét, aki halálos! Annak a csajnak olyan kisugárzása és szövege van, hogy minden egyes felbukkanásánál kifeküdtem tőle. Alig várom, hogy végre kezemben tarthassam az ő történetét.

Mindent egybevetve úgy gondolom, ha a Take Me On fele ekkora terjedelmű lenne, vagy nem csak a vége, hanem az eleje is rendesen ki lenne dolgozva, akkor simán leverné az eddigi részeket. Ebben a formájában viszont egy lassabb tempójú, érdekes témákat-kérdéseket feszegető, pici rejtéllyel fűszerezett, átlagos romantikus történet. Nem rossz, de nem is kiemelkedően jó.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Abby
Kedvenc jelenet: minden Abby pillanat, illetve az, amikor West Haley-nél alszik
Negatívum: dögunalom
Borító: 5/3,5
Sorozat: Pushing the Limits/Feszülő húr 4. része, de önállóan is olvasható




Nyereményjáték


Az ökölvívós téma minket is megihletett!
Mostani turnénk minden egyes állomásán találhattok egy fotót - egy fotót egy híres magyar ökölvívóról. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, kiről van szó, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.  
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is
01/15 Sorok között

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése