2017. június 19., hétfő

Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán



A Könyvhétre Böszörményi Gyula egy újabb Ambrózy báró esetei kötettel örvendeztetett meg minket! Ebben a kisregényben Hangay Mili kisasszonyé a terep, aki életében először old meg teljesen önállóan egy bűnügyet. 
Tarts velünk a turnén, ismerd meg az újabb titkokat, és persze játssz is, hiszen a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három könyvet is nyerhetsz!


Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 196 oldal

Fülszöveg:
A hölgyé a terep!
1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.

Saját véleményem:
Mili és Ambrózy báró történeteiben minden alkalommal öröm elmerülni, így - bár sajnos a harmadik részhez még nem volt szerencsém - a Bitó és borostyánba is olyan lelkesedéssel vetettem bele magam, mint hősnőnk a nyomozásba. Éppen ezért nehéz most szavakba öntenem a novellával kapcsolatos érzéseimet, melyek igencsak széles palettán mozognak.
Hogy ezt a két kiállhatatlan, makacs alakot mennyire imádtam, az nem is kérdés, Miliék perlekedését bármilyen hosszúságban el tudnám viselni. Mit viselni? Gyermeki rajongással figyelni! Belőlük sosem lehet elegendő mennyiséget kapni, és bár ezúttal is szép számmal jutott torzsalkodásuknak oldal, azért nem bántam volna, ha a kisasszony egyel többször akarja felrúgni az ő bárókáját.
Döbbenetes, micsoda kémia feszül közöttük! Minden elismerésem Böszörményi Gyuláé, hogy ennyi kötet és ennyi finom kerülgetés után is képes ugyanolyan hőfokon tartani a páros közti szenvedélyt - mindegy, hogy szeretetről vagy haragról beszélünk éppen. Utóbbi állapotukat egy kicsit talán jobban is szeretem, imádom Mili válogatott sértéseit, indulatosságát, illetve Ambrózy sunyi kimértségét. A Bitó és borostyán pedig pontosan egy ilyen helyzettel indít.

Ambrózy báró Marosvásárhelyre száműzni a szökés és bajkeverés mesterét, Hangay Mili kisasszonyt, aki bár minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy maradhasson, mégis be kell látnia, vannak veszett ügyek. Csakhogy hősnőnket igen kemény fából faragták, így nem csupán megragadja a létező összes lehetőséget, amivel mentorának bosszúságot okozhat, de még egy egyszerű vonatutat sem képes galibáktól mentesen megtenni. A mi drága Milink ugyanis belekeveredik egy sorozatgyilkosságba, ami nem mellesleg épp kapóra jön kíváncsiságához és bizonyítási vágyához. Nőként, egy tehetős utasokkal teli vonaton, egyedül kell kamatoztatnia mindazt, amit a bárótól megtanult; a feladatot pedig jócskán megnehezíti a vonat menetideje.
A történet jelentős része tehát a vonaton játszódik, ennek pedig elengedhetetlen kelléke az utasok megismerése, a köztük kialakuló kapcsolatok megfigyelése, és mindenféle olyan, jelentéktelennek tetsző momentum, ami a végén fejbe kólintja az olvasót. (Bár bevallom, a tettes(ek) kiléte számomra első perctől egyértelmű volt - mindössze a miértek és hogyanok nem álltak össze.)
Eleinte jómagam is roppantul élveztem a vonatozást, ismerkedést. Az utazás részébe könnyen bele tudtam élni magam, az elsuhanó tájak, megállók régi ismerősként köszöntöttek (Marosvásárhely szívem első otthona, legutóbb szeptemberben robogtam haza), míg az utasok feltérképezése több ízben is elszórakoztatott. Leginkább Miska bácsi, a hóhér története, valamint a Lindmayer urak fiatalabb tagjának szárba szökkenő románca a színésznő Mimivel fogott meg, a dobogó harmadik fokára pedig a székely bútorkereskedő került.
Igen ám, de egy idő után úgy éreztem magamat, mint első Budapest-Marosvásárhely közti utamon; hiába suhant el mellettem ezernyi táj, mintha egy soha véget nem érő, eseménytelen folyamba keveredtem volna, ami bármennyire is tetszetős, egy idő után unalomba süpped. A novella esetében ez úgy nézett ki, hogy Miliék ide-oda jártak, felsorolták majd' az összes utast, ezen kívül mégsem történt semmi olyasmi, ami felpezsdített volna. Egyedül a féltávon megérkező gyilkossági ügyek jelentettek hosszabb-rövidebb enyhülést, ám akárhogy vártam, hogy Mili látványosan is belevesse magát a nyomozásba, ő tollat ragadott, és olvasóktól-utasoktól elszeparálva vonta le következtetéseit, amikre aztán csak a megfelelő időben derült fény. Minderre pedig rátettek a hosszú, (számomra) felesleges leírások, amiknél hősiesen bevallom, volt hogy mondatokat ugrottam a vége felé.
A vége! A vége viszont bőségesen kárpótolt, Mili tényfeltárása több mint zseniális volt, feszültséggel, izgalommal, akcióval és némi humorral átitatva pontosan azt nyújtotta, amiért annyira szeretem ezt a sorozatot. Akárcsak az Ambrózy báró-Mili pillanatok, melyek fültől fülig vigyorra húzták a számat.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Mili, Ambrózy báró
Kedvenc jelenet: az összes Mili-báró jelenet-veszekedés
Negatívum: eseménytelenség
Borító: 5/5
Sorozat: az Ambrózy báró esetei sorozat 3,5 kötete, de önállóan is olvasható (ha van némi fogalmad róla, ki az a Mili vagy Ambrózy)




Nyereményjáték


Immáron az ötödik Ambrózy báró esetei könyv megjelenésének örülhetünk, igaz, ezekből kettő kisregény :) 
A mostani játékunk során az fog kiderülni, hogy mennyire ismered a könyveket. Minden állomáson találsz egy idézetet, a feladatod, hogy eldöntsd, melyik kötetből származik, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtéseket.. Annyi könnyítést tettünk, hogy a Bitó és borostyánból nem idéztünk. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.


„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”




Nézzetek be a többi állomásra is

06/11 Szembetűnő
06/13 Könyvvilág
06/17 Deszy könyvajánlója
06/19 Dreamworld
06/21 Zakkant olvas
06/22 Sorok között

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése