2017. szeptember 17., vasárnap

Ferenczi Szilvia - A pormanó újabb kalandjai



Végre megjelent Ferenczi Szilvia új mesekönyve, amiben folytatódik a Pormanók és a bájos lurkók kalandos, vicces története. Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg az újabb humoros szituációkat! Sőt, ha velünk játszol, meg is nyerheted a könyv egy példányát.


Ferenczi Szilvia: A pormanó újabb kalandjai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997628
Oldalszám: 120 oldal
Illusztrálta: Ráduly Csaba

Fülszöveg:
Ki a titokzatos új manó? A pormanó és barátai újabb kalamajkába keverednek: a környékükön egy furcsa lény ijesztgeti a gyerekeket, és mindenki orra alá borsot tör. A manók úgy döntenek, maguk veszik kézbe az ügyet, és zseniális tervet eszelnek ki az elkapására. Ezzel kezdetét veszi az izgalmas üldözés a sötét alagsortól egészen a panelház legtetejéig, a tetőfolyosóig. A kis csapat a veszélyekre fittyet hányva ered a bajkeverő nyomába, sőt, még a szemétledobó csövébe is bemerészkednek. Manórablás, ejtőernyőzés, csúzli és köpőcső párharca – ebben a könyvben mindent megtalálsz, ami egy lélegzetelállító kalandhoz kell. Vajon sikerrel járnak apró barátaink? Végül megszabadulnak a bosszantó manótól, vagy inkább szert tesznek egy új barátra? Kalandozz pormanóval Te is!

Saját véleményem:
Az első kötet után alig vártam, hogy újra elmerülhessek pormanó és barátai kalandokkal teli világában. Amikor ez megtörtént, sutba dobva az életkorom kettes előtagját, gyermeki lelkesedéssel vonultam félre A pormanó legújabb kalandjaival.
Hogy pontosan mit vártam, azt magam sem tudom, egyszerűen csak szerettem volna valami hasonlóan aranyos, izgalmas, és nem kevésbé szívet melengető sztoriban elmerülni, mint A pormanó felbukkan esetében. Ehhez alapjaiban minden adott volt: fantasztikus illusztrációk, régi barátok, valamint Ferenczi Szilvia magával ragadó stílusa.
Legnagyobb bánatomra mégsem sikerült elvarázsolódnom... pontosabban nem úgy és nem annyira, amennyire szerettem volna. Kétszer is megadtam neki az esélyt, ám valahogy mind a kétszer úgy éreztem, mintha kívülálló lennék. Hiányzott valami plusz, valami, ami beránt, és nem engedi a gondolataimat másfelé kalandozni, vagy azon töprengeni, hány oldal is van még hátra.

Mindazonáltal ez egy mesekönyv, melynek elsődleges olvasóközönségéül a gyerekek szolgálnak, akik egészen biztosan nem fognak leállni és azon gondolkodni, hogy ez a történet némileg az első rész második felének újrafeldolgozott változata. Már csak azért sem, mert pormanó és barátai újabb észveszejtő ügybe, s vele együtt nem kis kalamajkába keverednek.
Feltűnik a színen egy másik manó, aki jól eláztatja a piszokkedvelő bandát, valamint a szemétledobó lakója is egyre durvább csínyeket eszel ki, s rémisztgeti a panelházi gyerekeket. A helyzet tarthatatlanná növekszik, úgyhogy Viliéknek tenniük kell valamit. Ám hiába minden terv, az akció ismételten túlnő rajtuk, és az egyszerű elfogásból izgalmas üldözés lesz. Kis hőseink keresztül-kasul bejárják a szegedi panelházat, új zegzugokba jutnak el, hogy végezetül nem várt felfedezést tegyenek.
Gyermeki szemmel tehát éppoly' eseménydús kötetnek ígérkezik A pormanó újabb kalandjai is, mint elődje. Ferenczi Szilvia egy olyan ingerszegény, unalmas helyszínt is, mint a panelház, vérbeli kalandparkká tud varázsolni! Ráadásul ezúttal a sorok között nem kisebb horderejű üzenet lappang, mint a 'ne ítélj elsőre!".

Noha a sztori egészét tekintve akadtak problémáim, azért a humoros részek, valamint a manók esetlenül aranyos ténykedései is megdobogtatták a szívemet és mosolyt csaltak az arcomra. Továbbra is rajongva szeretem pormanóékat, és kíváncsian várom, harmadszor vajon milyen őrültségbe keverednek ebben az immár kiszélesedett világban.
Addig is ajánlom minden gyereknek vagy gyereklelkű felnőttnek a sorozat mindkét részét. Ferenczi Szilvia történeteiben minden megvan, amit ez a műfaj megkíván: értékes, értelmes, aranyos, azonosulásra alkalmas, vicces, kalandos. Ráadásul tele van rejtett kincsekkel, melyeket könnyen felderíthettek, ha elolvassátok a szerző "Mi van a kép mögött?" című bejegyzését.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: pormanó, kéményseprő
Kedvenc jelenet: sajtszoknyás tánc
Negatívum: számomra valami új, valami extra hiányzott belőle
Borító: 5/5
Sorozat: A pormanó 2. része




Legyen saját pormanód!


Hozzávalók:
  • vatta
  • fehér cérna 
  • ragasztó
  • fekete drót
  • papír, ceruza
  • fekete és/vagy sötétszürke szemhéjpúder
  • ecset
Elkészítés: 
1) Végy egy tetszőleges méretű vattát (akkorát, amekkora pormanót szeretnél), és gömbölyítsd össze, hogy gombóc legyen belőle. Hogy stabilabb kerek formát kapj, kicsit csípd össze a hátulját és varrd össze (vagy kérd meg anyut) pár öltéssel.
2) Csípj le egy hosszabb és egy valamivel rövidebb drótot. A hosszabbik lesz pormanó lába, a másik pedig a karja.
3) A lábnak szánt drótot középen - ívesen - hajlítsd félbe, majd a drótszál végeit görbítsd be, hogy megkapd a talpát. A kezeinél ugyancsak hajlítsd vissza a végeket, ez lesz a tenyere.
4) Mind a két szál drótot dugd bele hátul a vattába, lehetőleg az öltések közé. Ha úgy érzed, mozog, nem stabil, varrd oda.
5) Ecsettel vidd fel a vattára a szemhéjpúdert és kend el.
6) Egy lapra rajzolj szemeket, fogakat, majd vágd ki és egy pöttynyi ragasztóval ragaszd a manódra.
7) Kész is pormanó, lehet vele játszani. De csak óvatosan, sérülékeny, puha teremtés!






Nyereményjáték


A Pormanó gyönyörűséges illusztrációit Ráduly Csabának köszönhetjük. Szerencsére a tehetséges rajzoló szupercuki képeit más mesekönyvekben is megtalálhatjátok. A játékunk egyszerű: írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott blogon lévő illusztráció mely mesekönyvből származik. Sok sikert! A válaszolók között 1 példányt sorsolunk ki a mesekönyvből. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!






Nézzetek be a többi állomásra is

09/11 Szembetűnő
09/13 Sorok Között
09/15 Deszy könyvajánlója
09/17 Dreamworld

2017. szeptember 8., péntek

Brittainy C. Cherry - Csendfolyó



Brittainy C. Cherry már sokak szívét meghódította történeteivel, melyben a megsebzett, darabokra tört szívű főhősei életét ismerhetjük meg. Az írónő képes arra, hogy karakterei és történetei mélyen megérintsék az olvasót. Az Insomnia Könyvek most elhozta az írónő új történetét, mely még emberibb, és még szívbe markolóbb, mint az eddigiek. Ismerjétek meg ti is Maggie és Brooks történetét, és tartsatok a Blogturné Klub 8 bloggerével, akik elmesélik, hogy milyen felemelő történet a Csendfolyó című regény. A turné végén nyereményjáték is vár, amivel megnyerheted te is a 3 könyv egyik példányát.


Brittainy C. Cherry: Csendfolyó

Kiadó: Insomnia Könyvek
ISBN: 9789634331193
Oldalszám: 432 oldal
Fordító: H. Prikler Renáta

Fülszöveg:
Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak. Brittainy C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Saját véleményem:
Vannak könyvek, amikről nehéz bármit is mondani, mert "a szavak néha üresebbek tudnak lenni, mint a csend".
A Csendfolyó ilyen. Illethetném olyan jelzőkkel, mint a gyönyörű, szívhez szóló, könnyfakasztó, libabőröztető, élő... de egyik se adná vissza azt az érzést, amit Maggie és Brooks története váltott ki belőlem. Olvasás közben úgy éreztem, élek. A betűk, szavak, mondatok lapról lapra beivódtak a pórusaimba, hogy aztán testestől-lelkestől kitöltsenek, mígnem már szívem minden dobbanása Brookséké lett. Ők jelentették a levegőt, amiből nem tudtam eleget magamba szívni.
Ritkán, csak kivételes esetekben fordul elő velem, hogy magamban érzem a szereplőket, az érzéseiket, a boldogságukat, fájdalmukat, tehetetlenségüket, és mindazt, amit átélnek. Maggie és Brooks esetében ez duplán is megtörtént. Teljesen felemésztettek, összetörtek, megkínoztak, szerelembe ejtettek, s reménnyel töltöttek el.
Görcsösen markoltam a könyvet, miközben hol összeszorult gyomorral, hol örömmámorban lubickolva faltam az oldalakat. Mindezt úgy, hogy éppen egy masszív, másfél hónapja tartó olvasási válságomat éltem. A Csendfolyónak viszont sikerült kirángatnia belőle, és még ennél is többet tett: felidézte, mit is szeretek az olvasásban.
(Manapság a futószalagon érkező regények tengerében könnyű elfelejteni, milyen pluszt is jelent az olvasás. Hiába a sok jó történet, ha az, ami lebontja körülötted a valóság falait, kevés. Holott ennek a hobbinak/szenvedélynek a boldogságról, kalandról, az újról és az érzelmekről kellene szólnia.
Mindez azonban nehéz, ha műfajon belül a legtöbb mű azonos alapokra épül, vagy ugyanazokat a témaköröket taglalja. A Csendfolyó ilyen szempontból is más.
Ki se tudom fejezni, mennyire üdítő volt nem családon belüli erőszakról, betegségről, függőségről, megcsalásról vagy éppen félreértésekről olvasni!)

A történet Maggie és Brooks kapcsolatáról szól, s különleges módon életük több évtizedes időintervallumára épül - ami eleve ad egy extra mélységet hozzá. Számomra már ez a szerkezet is üdítően hatott, akárcsak az alap probléma, ami aztán újabb nehézségeket szült. De kezdjük az elején.
Maggie May cserfes kislányként eltökéli, hogy hozzámegy mostohabátyja legjobb barátjához, Brookshoz, ellenkezzen a fiú bármennyire is. Amikor pedig célt ér, a tízévesek boldogságával készül gyermeki esküvőjére, csakhogy a nagy nap előtt olyan trauma éri, ami mindent megváltoztat. A szőke, életvidám, eleven lány egyik napról a másikra megnémul, és nem meri elhagyni a házat. Hiába telnek el hosszú évek, Maggie esetében minden próbálkozás hasztalan. Némasága szülei házasságára, testvéreire, valamint önnön életére is hatással van. Könyvekbe menekül, elszigetelődik a külvilágtól. Mindössze egyetlen ember van, aki horgonyként köti, Brooks.
A fiú naponta meglátogatja; úgy ismeri Maggie gondolatait, rezdüléseit, mint senki, s kialakul kettejük rutinja... Mindebbe az évek múlásával egyre több érzelem vegyül, és amikor beismerik érzéseiket, felmerül a kérdés, lehet-e egymás oldalán jövőjük?
A Csendfolyó olyan kérdéseket jár körbe, mint a szerelem ereje és annak jogosító mivolta. Megmutatja, hogy a legperzselőbb, legtisztább, legszebb érzések elegendőek-e a gyógyuláshoz, vagy hogy feljogosítanak-e a másik szárnyainak levágásához. És pontosan ezek tisztasága miatt lesz az egész annyira húsbavágó.
Maggie és Brooks kapcsolata gyönyörű! A legcsodálatosabb könyves szerelmek egyike. Minden egyes közös jelenetük elemi erővel hat az olvasóra. Lehetetlen nem belehalni egy kicsit, amikor együtt vannak, a másikkal érintkeznek, kommunikálnak, vagy egyszerűen csak vannak. Legutoljára a Maybe Someday esetében éreztem ilyet, akárcsak azt a fajta tehetetlenséget, ami a kapcsolatuk sakk-matt akadályaival párosul. Egyszerűen nincs helyes vagy helytelen, és ez őrjítő. Kevés szerző tudja ledönteni a két lehetőség közti falat, de itt Brittainy-nek sikerült.

A szerelem mellett természetesen van egy másik szál is, amit Maggie tragédiája foglal magába. Noha ő a közvetlen elszenvedője, de ugyanúgy kihat a körülötte élőkre is, így voltaképp a szerteágazó szálak adnak ki egy egészet: az, ahogy a szülei házassága megsínyli a traumáját, ahogy a húga megváltozik, vagy ahogyan ez bekavar a szerelmi életébe.
Brittainy C. Cherry szépen felépítette ezt az egészet, s éppoly' hangsúlyossá tette a családi köteléket, mint a szerelmet; izgalmas és egyben szomorú képet festve egy-egy trauma hosszútávú hatásáról.
Maggie karakterét pedig különösen szerettem, akárcsak az általa megelevenedő könyvmolyságot. Sok könyvmoly karakterrel találkoztam már pályafutásom során, ám olyannal, akinél ennyire hangsúlyos és valós lett volna, még nem. Mint ahogy Maggie könyvekkel kapcsolatos meglátásai, gondolatai is megkapónak bizonyultak, hogy a Brooksszal való játékáról már ne is beszéljek.
És ha már Brooks neve felmerült, muszáj még kitérnem a zenére, ami épp annyira fontos része a páros életének, mint a könyvek. Hisz mi lehetne gyógyítóbb a könyvek-zene-szerelem triójánál?

A Csendfolyó az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt, biztos, hogy örökre emlékezni fogok arra, amit adott nekem. Keserédes történet az életről, szerelemről, családról, könyvekről, zenéről.
Csak ajánlani tudom mindenkinek!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Brooks, Maggie, Maggie papája
Kedvenc jelenet: A bál estéje, és minden brooks és Maggie jelenet + a banános
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Az vagy nekem sorozat 3. kötete, de önállóan is olvasható




Nyereményjáték


A Csendfolyó egyik főhőse Maggie igazi könyvmoly. Nagyon szeret olvasni, és a könyvek összekötik őt Brooksszal is, akivel könyvet cserélgetnek, és jegyzeteket készítenek a regények mellé. Maggie az olvasásba menekül, akkor is ha boldog, és akkor is ha szomorú. A lány rengeteg könyvet elolvas a történet során, így most egy igazi könyvmolyos játékra hívunk titeket.
A feladatotok az lesz, hogy a kissé hiányos fülszövegekből kitaláljátok a Maggie által elolvasott könyv címét és íróját. Ha ez megvan, akkor nincs más dolgotok, csak beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába és várni a sorsolást :) Éljenek a könyvmolyok!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


A ​hatvanas évek elejére, Jacksonba, az amerikai Dél egy tipikus kisvárosába varázsol bennünket (....) regénye. Látszólag olyan világ ez, ahol soha nem fog megváltozni semmi a fehérek úgy érzik, a világ örök rendje a szegregáció, a feketék pedig véletlenül sem merik elmondani igazi érzéseiket. (....) egy fehér lánynak, aki épp visszajött az egyetemről, és író akar lenni, az az ötlete támad, hogy a cselédekről kellene könyvet írni, pontosabban egy interjúkötetet: a fekete nők először kapnának lehetőséget, hogy ők maguk mondják el, milyen a fehéreknek dolgozni, hogy bánnak velük, mik a fájdalmaik, örömeik…




Nézzetek be a többi állomásra is

08/31 Deszy Könyvajánlója
09/01 Zakkant olvas
09/02 Angelika blogja
09/03 Könyvvilág
09/04 CBooks
09/05 Insane Life
09/06 Kristina blogja
09/08 Dreamworld

2017. szeptember 5., kedd

Estelle Maskame - Mondtam már, hogy szeretlek?



A Gabo Kiadó gondozásában jelent meg idén nyáron a DIMILY-trilógia, amelynek első részéhez turné is indul. Estelle Maskame első könyve, a Mondtam már, hogy szeretlek? egy romantikus young adult történet, amelynek középpontjában egy tiltott szerelem áll. A turné során 5 blogger véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen játszhattok a nyereménykönyvekért! Tartsatok velünk!


Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Kiadó: Gabo Kiadó
ISBN: 9789634063285
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Gonda Éva

Fülszöveg:
Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.
A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?

Saját véleményem:
Estelle Maskame regényére az üde, fiatalos, nyárias borítója miatt figyeltem fel; úgy gondoltam, tökéletes limonádé lesz a tikkasztó hőségben.
Kezdetben ehhez minden adott is volt, még a klisés nyári vakáció ötlete sem tántorított el, egyszerűen élveztem a történéseket, illetve a hősnőben lezajló folyamatokat.

Eden a nyári szünetet rég nem látott apjánál és annak családjánál kénytelen tölteni a kaliforniai Santa Monicában. A lányban emiatt rengeteg kétely és félelem ébred, egyrészt apja, másrészt az idegen terep miatt. Ám ami az egészet igazán élővé teszi, az Eden önbizalomhiánya. Ezzel a személyiségjeggyel a szerző olyan narrátort teremtett, aki a legtöbb olvasóhoz hasonlóan elkülönül attól a világtól, amit a kaliforniaiak többsége él.
Eden számára éppúgy idegen a luxusban élő, állandóan bulizó, drogozó fiatalok kívülről tökéletesnek látszó, ámde belül rohadó világa, mint számunkra. Legalábbis kezdetben...
Ahogy Eden belekeveredik az ottani társaságba, egyre több barátot szerez, és az addig megvetett fiút más szemmel kezdi látni, a sztori, és vele együtt a főszereplő is átalakul olyasmivé, amit nehéz nem egyre fentebb kúszó vérnyomással olvasni.
Klisé klisé hátán, papírmasé karakterek és kevés lényegi cselekmény - nagyjából így tudnám jellemezni a fennmaradó részt. Ami önmagában nem lenne gond, hisz számtalan ilyen regény vagy tinisorozat készült; illetve nem is feltétlenül kellenek szappanoperás fordulatok egy történetbe, ha van valami más, ami ellensúlyozza az egészet. Vagy legalább egy szereplő, akit szeretni lehet.
Hősiesen bevallom, én itt nem találtam olyat, mindenki kiverte a biztosítékomat, élükön Tylerrel, a sztori ügyeletes rosszfiújával, aki egyben Eden mostohatestvére is.

Alapjáraton imádom a rosszfiúkat, míg a mostohatestvér szerelem egy újkeletű perverzió könyvmolyos életemben. Csakhogy Tyler egy egészen új szint a bad boy fogalmában - és talán nem is ez a legjobb szó rá, de más nem tűrné a nyomdafestéket. Züllött, sérült és irdatlan nagy seggfej. Az a típus, akit nem megszelídíteni kell, hanem klinikára utalni és - az Edenhez hasonló lányoknak - olyan messzire kerülni, amilyenre csak lehet.

Ami ellenben különösen tetszett ebben a tébolyult sztoriban, az a szerző merészsége. Számtalan drogozó, piáló, bulizó közegbe ágyazott történetet olvastam már, amik bár meg-megmutatták a sötét oldalt, mégsem voltak annyira húsbavágóan életszerűek, mint az itt olvasottak. Megdöbbentő élmény volt testközelből szembesülni a féktelen bulizás cenzúrázatlan verzióival, az ezt az életvitelt folytató tinik prioritásaival, valamint azzal, hogy tehetős fiatalok miként élik az életüket, hogyan veszik egyik bulit a másik után, mivel engedik ki a gőzt, vagy hogy mennyire sekélyesek és romlottak is.
Ha tehát valamiben kiemelkedő a Mondtam már, hogy szeretlek?, akkor az a háttérvilág.

Mindent egybevetve úgy gondolom, Estelle Maskame története nem való mindenkinek. De ha valaki szereti a zűrös fiatalok kavarásaival teli történeteket, akkor igazi csemegére lelhet ebben az egyébként olvasmányos sztoriban.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: Tyler
Borító: 5/5
Sorozat: Dimily trilógia első része




Nyereményjáték


A Mondtam már, hogy szeretlek főszereplője, Tyler egy igazi balhés fiú, azonban lassacskán jobban megismerve megdobogtatja Eden - és az olvasó - szívét. A young adult könyvek között rengeteg olyan férfi főszereplővel találkozunk, akik első ránézésre igazi rosszfiúk, azonban néhány oldal után megismerhetjük érzékenyebb oldalukat is. A nyereményjátékunk során ilyen és ehhez hasonló fiúk nevét kell megkeresnetek a blogbejegyzések soraiban elbújtatva. A feladat nem más, mint a kiemelt betűket összerakva beírni a rafflecopter dobozba a fiúk teljes nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Nézzetek be a többi állomásra is

08/28 Könyvvilág blog
08/30 Kelly&Lupi olvas
09/01 CBooks
09/03 Deszy Könyvajánlója
09/05 Dreamworld blog