A teszt- és januári doboz csalódásai után félve bár, mégis reménykedve vártam a februári BASC dobozt, mint utolsó próbálkozásom fizikai megnyilvánulását. Ha emlékeztek, idestova egy hónapja azt írtam, "Bízom benne, hogy februárban végre megtapasztalhatom a meglepetésdobozokban rejlő örömmel vegyes elégedettséget.". Nos, ha nem is száz, de kilencven százalékos elégedettségi szinttel sikerült!
Az ehavi doboz a Mágikus lények köré összpontosult, ami önmagában félsiker, hisz ki ne imádná a sárkányokat, unikornisokat, sellőket, vagy az e szavak hallatán, lelki szemünk előtt megjelenő Furkászt? Nem valószínű, hogy lenne ilyen.
Részben ezért, részben pedig a csapat által meghirdetett játéknak hála, ahol a vásárlók ajánlhattak dobozba kerülő tartalmakat, bíztam a sikerben... És láss csodát, nem tévedtem!
Végre őszintén írhatom, hogy a BASC rálelt arra az irányra, ami ár-érték arányban is kifizetődő.
Mire a karmaim közé került a lajháros doboz, már tudtam, mi rejlik benne. Ám ez egyáltalán nem rontott azon a varázslatos, semmi máshoz nem fogható élményen, amikor te magad bontod ki a sajátodat és csodálkozol rá testközelből a tartalmára. Szóval izgalommal vegyes kíváncsisággal láttam neki, hogy sorra kiszedegessem és megtapizzam a kincseket.
A korábbi dobozokkal szembeni fejlődés már a tartalmat részletező kártya esetében feltűnt, ami méretileg ugyan összezsugorodott, ám grafikai és fizikai szempontból is előnyös design váltáson esett át, így egy pixelektől mentes, strapabíró képet tarthattam a kezemben. Erről ti magatok is meggyőződhettek, ha felnagyítjátok a bal oldali képet.
A jobb oldali fotó, a Sneak Peakként beharangozott párnahuzatot ábrázolja, ami önmagában és mint ötlet, tök cuki. Egyedül az anyag minősége és a kép enyhén homályossága az, amin lehetett volna még dolgozni... De hát unikornis... úgyhogy engem még így is megvett kilóra. Ráadásul díszpárnaként, távolabbról nézve tökéletes dísze a szobának.
A Mágikus lények tematikánál maradva, kaptunk egy könyvjelzőt is, ami nem csak a mágikus lény - sellő - vonalat követte, hanem az összefoglalón és a párnahuzaton megjelenő színárnyalatot is. Ez mindenképp dicséretes, jó összefüggő, egymással harmonizáló termékeket látni.
Egyébként a könyvjelzőn nem csak sellő, hanem csikóhal is látható, ami az én szívemet különösen megdobogtatta, minthogy rajongok értük.
A párnahuzat után valóságos meglepetésként ért, amikor az ujjaim porcelánt érintettek, a Sneak Peak szerint ez ugyanis az angol dobozok elemeként jelent volna meg. Pontosabban meg is jelent.
Őszinte leszek, számomra ez a bögre volt az egyedüli csalódás. Félreértés ne essék, imádom a bögréket, ez viszont nem nyerte el a tetszésemet. Egyrészt a Dobby-ról kiválasztott kép nem túl előnyös, sem színeiben, sem egyéb módon, másrészt a hátoldalon megjelenő felirat tipográfiája is paint hatást kelt élőben. Ráadásul az én bögrémre, a kép és fül közé - nyomtatási hibából adódóan - ugyancsak került szövegfoszlány, ami inkább kosznak hat, mintsem bármi másnak.
Amennyire láttam, többen kaptunk hibás bögréket, viszont a csapat minden esetben felajánlotta, hogy kicseréli őket - amiért maximális elismerés jár nekik.
A doboz minden kétséget kizáróan legfontosabb eleme a könyv. Februárban Kai Meyer A betű mágusa c. regénye lapult az ajándékok tengere alatt, aminek én a magam részéről nagyon örültem, régóta szemeztem már vele. És ha a fülszövegnek is hihetünk ("De ez a könyvtára különbözik az összes többitől: tele van mágikus lényekkel és mágiával."), a havi témának is tökéletesen megfelelt.
A könyvhöz járt egy exkluzív szerzői előszó, ami a korábbiakkal ellentétben immár minőségi papíron, igényes grafikával jelent meg. Sokkal jobb érzés volt így kézbe venni, mint lengedező, leheletvékony, pixeles elődjeit. Arról nem beszélve, hogy valóban úgy éreztem, exkluzív tartalmat kaptam.
A regény nyomvonalán haladva kaptunk egy Libropolis feliratú, igen masszív, s gyönyörűen kidolgozott könyvtári jegyet (=könyvjelzőt) is. Meglehet, apróság, mégis az egyik legszívmelengetőbb ajándék az összes közül. Azt sugallja, hogy a csapat odafigyelt a kiválasztott regényre, és megpróbálta azt közelebb hozni az olvasóhoz úgy, hogy megalkottak egy olyan jegyet, ami a műben megjelenő könyvtárba nyújt belépést.
Három további ajándék lapult még a dobozban: egy robbanócukorkás nyalóka (amiből én a trollosat kaptam, de volt minionos is), madártoll alakú toll (4 színvariáció köszönt vissza a dobozokban), és egy eszméletlenül cuki Furkász kulcstartó.
Azt hiszem, a kis furkász nem igényel különösebb áradozást, elég ránézni és az ember elolvad. Na meg az sem utolsó szempont, hogy általa aranyos visszakötés jön létre a mágikus lények témával és Göthe Salmanderrel kapcsolatban.
A nyalókát nem igazán tudom hova tenni, lévén kinőttem a nyalókás korszakból, de például a toll jópofa, szépen ír. Extra öröm, hogy az én aranyszínű tollam teljes mértékben harmonizál a könyv aranyozásával is.
Mindent összevetve, bár a februári doboznak is akadtak még gyengébb részei, de már sokkal jobban megközelítette azt, amit én egy meglepetésdoboztól elvárnék. Dicséretes a csapat fejlődésorientáltsága, és az, hogy ennyire adnak a vásárlói véleményekre. Úgyhogy végre kimondhatom, a februári BASC doboz zseniális lett!
Részben ezért, részben pedig a csapat által meghirdetett játéknak hála, ahol a vásárlók ajánlhattak dobozba kerülő tartalmakat, bíztam a sikerben... És láss csodát, nem tévedtem!
Végre őszintén írhatom, hogy a BASC rálelt arra az irányra, ami ár-érték arányban is kifizetődő.
Mire a karmaim közé került a lajháros doboz, már tudtam, mi rejlik benne. Ám ez egyáltalán nem rontott azon a varázslatos, semmi máshoz nem fogható élményen, amikor te magad bontod ki a sajátodat és csodálkozol rá testközelből a tartalmára. Szóval izgalommal vegyes kíváncsisággal láttam neki, hogy sorra kiszedegessem és megtapizzam a kincseket.
A korábbi dobozokkal szembeni fejlődés már a tartalmat részletező kártya esetében feltűnt, ami méretileg ugyan összezsugorodott, ám grafikai és fizikai szempontból is előnyös design váltáson esett át, így egy pixelektől mentes, strapabíró képet tarthattam a kezemben. Erről ti magatok is meggyőződhettek, ha felnagyítjátok a bal oldali képet.
A jobb oldali fotó, a Sneak Peakként beharangozott párnahuzatot ábrázolja, ami önmagában és mint ötlet, tök cuki. Egyedül az anyag minősége és a kép enyhén homályossága az, amin lehetett volna még dolgozni... De hát unikornis... úgyhogy engem még így is megvett kilóra. Ráadásul díszpárnaként, távolabbról nézve tökéletes dísze a szobának.
A Mágikus lények tematikánál maradva, kaptunk egy könyvjelzőt is, ami nem csak a mágikus lény - sellő - vonalat követte, hanem az összefoglalón és a párnahuzaton megjelenő színárnyalatot is. Ez mindenképp dicséretes, jó összefüggő, egymással harmonizáló termékeket látni.
Egyébként a könyvjelzőn nem csak sellő, hanem csikóhal is látható, ami az én szívemet különösen megdobogtatta, minthogy rajongok értük.
A párnahuzat után valóságos meglepetésként ért, amikor az ujjaim porcelánt érintettek, a Sneak Peak szerint ez ugyanis az angol dobozok elemeként jelent volna meg. Pontosabban meg is jelent.
Őszinte leszek, számomra ez a bögre volt az egyedüli csalódás. Félreértés ne essék, imádom a bögréket, ez viszont nem nyerte el a tetszésemet. Egyrészt a Dobby-ról kiválasztott kép nem túl előnyös, sem színeiben, sem egyéb módon, másrészt a hátoldalon megjelenő felirat tipográfiája is paint hatást kelt élőben. Ráadásul az én bögrémre, a kép és fül közé - nyomtatási hibából adódóan - ugyancsak került szövegfoszlány, ami inkább kosznak hat, mintsem bármi másnak.
Amennyire láttam, többen kaptunk hibás bögréket, viszont a csapat minden esetben felajánlotta, hogy kicseréli őket - amiért maximális elismerés jár nekik.
A doboz minden kétséget kizáróan legfontosabb eleme a könyv. Februárban Kai Meyer A betű mágusa c. regénye lapult az ajándékok tengere alatt, aminek én a magam részéről nagyon örültem, régóta szemeztem már vele. És ha a fülszövegnek is hihetünk ("De ez a könyvtára különbözik az összes többitől: tele van mágikus lényekkel és mágiával."), a havi témának is tökéletesen megfelelt.
A könyvhöz járt egy exkluzív szerzői előszó, ami a korábbiakkal ellentétben immár minőségi papíron, igényes grafikával jelent meg. Sokkal jobb érzés volt így kézbe venni, mint lengedező, leheletvékony, pixeles elődjeit. Arról nem beszélve, hogy valóban úgy éreztem, exkluzív tartalmat kaptam.
A regény nyomvonalán haladva kaptunk egy Libropolis feliratú, igen masszív, s gyönyörűen kidolgozott könyvtári jegyet (=könyvjelzőt) is. Meglehet, apróság, mégis az egyik legszívmelengetőbb ajándék az összes közül. Azt sugallja, hogy a csapat odafigyelt a kiválasztott regényre, és megpróbálta azt közelebb hozni az olvasóhoz úgy, hogy megalkottak egy olyan jegyet, ami a műben megjelenő könyvtárba nyújt belépést.
Három további ajándék lapult még a dobozban: egy robbanócukorkás nyalóka (amiből én a trollosat kaptam, de volt minionos is), madártoll alakú toll (4 színvariáció köszönt vissza a dobozokban), és egy eszméletlenül cuki Furkász kulcstartó.
Azt hiszem, a kis furkász nem igényel különösebb áradozást, elég ránézni és az ember elolvad. Na meg az sem utolsó szempont, hogy általa aranyos visszakötés jön létre a mágikus lények témával és Göthe Salmanderrel kapcsolatban.
A nyalókát nem igazán tudom hova tenni, lévén kinőttem a nyalókás korszakból, de például a toll jópofa, szépen ír. Extra öröm, hogy az én aranyszínű tollam teljes mértékben harmonizál a könyv aranyozásával is.
Mindent összevetve, bár a februári doboznak is akadtak még gyengébb részei, de már sokkal jobban megközelítette azt, amit én egy meglepetésdoboztól elvárnék. Dicséretes a csapat fejlődésorientáltsága, és az, hogy ennyire adnak a vásárlói véleményekre. Úgyhogy végre kimondhatom, a februári BASC doboz zseniális lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése