2018. március 1., csütörtök

Szélesi Sándor - Kincsem



A nagy sikert aratott mozifilm után a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, Szélesi Sándor tolmácsolásában megérkezett Kincsem igaz története. A Blogturné Klub bloggerei a 19. századi csodakanca történetének nyomába erednek. A négy állomásos turné alatt Te is megismerkedhetsz Kincsemmel és az 1800-as évek végi Magyarországgal, s ha részt veszel a nyereményjátékon, megnyerheted a könyv egy példányát.

Szélesi Sándor: Kincsem

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634570394
Oldalszám: 472 oldal

Fülszöveg:
A ​csodakanca igaz története! Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló… A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

Saját véleményem:
Kincsem nevét minden magyar ismeri, míg történetét jó, ha tizedannyian. Sajnos a csodakanca (gazdájával karöltve) olyan gyöngyszeme nemzetünknek, amiről(/akiről) az elmúlt esztendőig fájdalmasan kevés szó esett. Tavaly aztán jött a film, ami bár közel sem törekedett a történelmi hűségre, arra mégis jó volt, hogy köztudatba hozza és beszédtémává tegye Ernő úr, Karolina és Kincsem létezését, majd nem sokkal később, ennek a hullámnak a farvizén megjelent az azonos című regény is.
Fontos azonban megjegyeznem, a "farvizén" ebben a kontextusban nem negatív jelzőként értendő, inkább támogató erőként, hisz sikerült egy olyan megjelenési időszakra lelni, amikor a Kincsemnek esélye nyílhatott megkapni (hozzáteszem jogosan) a figyelmet. Ráadásul Szélesi Sándor műve jóval korábbra vezethető vissza, mint az elkészült film. Mindebből annyit szeretnék kihámozni, hogy a Kincsem hiánypótló kötet a magyar piacon, szívből örülök, hogy megszületett és kikerült a fiókból.

Más alkalmakkal ellentétben ezúttal nem mélyedtem el a kutatásban, történelmileg mennyire hű a Szélesi Sándor által lejegyzett történet. Nem volt rá szükség, minthogy a szerző rövid úton elnyerte a bizalmamat, s minden kétséget kizáróan elérte, hogy elhiggyem a szavait. Egészen elképesztő az a szív és lélek, ami a Kincsem négyszázhetvenkét oldalában rejlik. Elevenebb, mint bármilyen film.
A regény ezen túlmenően remek kor- és társadalomrajz. Blaskovich Ernő, Kincsem és Karolina kapcsolatrendszere, valamint a velük kapcsolatos események által bepillantást nyerhetünk a 19. század végi életbe, az akkori udvarlási szokásokba, a különféle illemszabályokba, magatartási formákba, lovas életbe, de éppígy testközelbe kerülhetünk híres történelmi személyekkel is. Mindezt úgy, hogy közben nem azt érezzük, hogy épp egy száraz törikönyvet bújunk. Ó, nem! A Kincsem nagyon is élő, olvasmányos formába csomagolt mű, melynek szavajárása egyszerre felel meg az adott kor elvárásainak, és fogyasztható a ma embere számára. Kiforrottsága ellenére légiesen könnyed, sodorja magával az olvasót.

A történet szerkezetileg két részre tagolódik, az első a Karolina, míg a második a Kincsem címet kapta. Előbbiben nagyobb hangsúly kerül a fiatal hölgyre, pontosabban Ernő és Karolina kapcsolatának alakulására, a másikban pedig a csodakancára, megfelelő arányban vegyítve a romantikát és az izgalmat.
Blaskovich Ernő életében, ahogy Böszörményi Gyula fogalmazott, valóban nem sok kaland, izgalom, fordulat akadt - már az alapvetőeket leszámítva -, ám ez számomra semmit nem vont le a könyv élvezeti értékéből. Szélesi Sándor már-már filmszerű leírásai-, valamint élvezetes történetszövése által könnyedén áthidalta az említetteket, és elérte, hogy egy percig se üljön le a sztori. Mindegy, hogy izgalmas lóversenyről, fedeztetésről, vagy valamilyen dialógusról volt szó, az teljes mértékben lekötötte a figyelmemet.

A cselekményről kivételesen nem ejtenék szót, aki képben van Kincsemmel vagy a gazdájával, úgyis tudja, amit kell, aki pedig nem, az jobban teszi, ha Szélesi Sándortól hallja, ahelyett, hogy felütné a wikipediát és megfosztaná magát a lapok közül áradó elhivatottságtól, szeretettől. Ritka, és szerfelett kivételes, amikor egy író úgy tudja átadni egy karakter - különösen egy valóban létező személy - érzéseit, mintha azok a sajátjai lennének, a Kincsem esetében ez viszont több ponton is megfigyelhető, legyen szó Karolináról vagy Blaskovich Ernőről. Utóbbit kiváltképp kiemelném. Meglehet, Blaskovich Ernőnek megvoltak a maga furcsaságai, mindemellett nem csak értette, de szerette is, amit csinált. Elhivatottsága pedig az eső oldalaktól kezdve kiemelkedik a lapok fogságából.
Jómagam is imádom a lovakat, rengeteg lóversenyen és lovarda istállójában jártam már, és úgy vélem, aki életében legalább egyszer ült lovon, az tudja, milyen csodálatosak is ezek az állatok, mekkora egyéniségek. De ha nem, akkor üssétek fel ezt a könyvet, mert Szélesi Sándornak sikerült a majdhogynem lehetetlent átadni. Az első fejezetben Waternymph nagyságától rázott a hideg, az utolsóban pedig valami egészen más okból. De egy szónak is száz a vége: olvassátok el a Kincsemet!
Kortól és nemtől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne megismerkedni történelmük egy meghatározó szakaszával és annak alakjaival. Nagy szükség volt már egy ilyen, hiánypótló műre, mint a Kincsem, mely egyszerre szórakoztató és ismertséget szélesítő.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Blaskovich Ernő, Kincsem, Karolina, kis Ambrózy, Blaha Lujza
Kedvenc jelenet: rengeteg libabőröztető jelenet volt, amit imádtam
Negatívum: -
Borító: 5/3
Sorozat:




Nyereményjáték


Kincsem pályafutása során 54-szer állt rajthoz, s 54-szer nyert is. A turnéhoz kapcsolódó nyereményjátékunkban minden állomáson elrejtettük egy-egy verseny helyszínét a bejegyzés szövegében. A feladatotok, hogy a betűket összeillesztve beírjátok a versenynek otthont adó város nevét a Rafflecopter megfelelő sorába. Rajt!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.





Nézzetek be a többi állomásra is

02/22 Szembetűnő
02/24 Könyvvilág
02/28 Kelly és Lupi olvas
03/01 Dreamworld 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése