2016. október 30., vasárnap

Caleb Krisp - Ivy Pocket és az Óragyémánt



A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Caleb Krisp meseregénye, Ivy Pocket és az Óragyémánt címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja az átlagon felüli, 12 éves szobalány, Ivy és a rábízott, varázslatos ékszer kálváriáját.Ha velünk tartotok, nem csupán egy őrülten vicces kalandban lesz részetek, de akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!


Caleb Krisp: Ivy Pocket és az Óragyémánt

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155450600
Oldalszám: 316 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:
Ivy Pocket egy átlagos szobalány, aki átlagon felülinek képzeli magát. Miután munkaadója inkább elszökik Dél-Amerikába, mint hogy tovább élvezze a társaságát, ifjú hősnőnk egyedül marad koszt és kvártély nélkül Párizsban...
Ekkor Ivy váratlanul testhezálló feladatot kap. Fejedelmi fizetség ellenében Angliába kell vinnie a titokzatos Óragyémántot, hogy a születésnapos (és roppant ellenszenves) Matilda Butterfield nyakába akassza.
A szobalány azonban hamarosan sötét rejtélyek és gyilkosságok hálójában, na meg egy összeesküvés kellős közepén találja magát. Mindenki az Óragyémántra feni a fogát, hiszen a kő valójában átjáró egy másik világba...
"És ekkor történt. Ismét fellobbant bennem a vágy, mint a grófnő hálószobájában. Őrült vágy. Kétségbeesett kényszer. Egyetlen dolgot akartam: felvenni a nyakláncot. A nyakamba akasztani. Látni magam az Óragyémánttal a nyakamban. Igen, igen, megígértem a grófnőnek, hogy nem teszem. De mi baj lehet belőle? Felpróbálom, csak egy másodpercre. Vagy egy-két percre. Aztán leveszem. Soha senki nem tudja meg..."

Saját véleményem:
Ilyen őrült, eszement, vicces, izgalmas és zseniális Middle Grade könyvet, mint az Ivy Pocket, rég olvastam! Briliáns.
Annak idején, amikor felfigyeltem rá, a külföldi borítója alapján valami Tim Burton-féle, viktoriánus kori, kicsit hátborzongató és búskomor sztorira asszociáltam. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a regény pulzálóan színes, mókás és távolról sem rémisztő.
Az Ivy Pocket és az Óragyémánt a maga műfajában igazán egyedinek mondható. Amellett, hogy a célközönsége elsősorban a gyerekek, felnőt(tebb) fejjel is legalább annyira élvezhető.
Többször említettem már, hogy nem szeretem az olyan meséket, melyek hülyének nézik kis olvasóikat - pláne, ha ezt bizonyos kor felett teszik -, ergo bugyuták, szájba rágósak. Na, az Ivy Pocket pont nem ilyen. Nagyon érett a stílusa, megvan benne a 19. századra jellemző hangulat és szavajárás, mégsem túl felnőttes. Valahol középúton helyezkedik el, s ez a középút tulajdonképpen az egész történetre jellemző (cselekmény, karakterek, történelmi háttér, hangulat).
Mindemellett Caleb Krispnek - oh, pardon, Ivy Pocket kisasszonynak - van egy egészen sajátos humora, melynek eredményeként az olvasó 316 oldalnyi masszív kacagásnak van kitéve. Félelmetes ez a csaj, de tényleg. Egyszerre naiv, őrült, zseni, és beképzelt. Szabályosan fetrengtem a megnyilvánulásain! Halálos - sokszor majdhogynem szó szerint. Olyan ártatlan kedvességgel segít az embereken, vagy mondja ki a véleményét, mintha földre szállt angyal lenne, miközben a másik felet földig rombolja, vagy paprikavörössé változtatja.
És, amit a rábízott Óragyémánttal művel, hát az külön művészet. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a történet főgonosza hamar kitalálható, folyamatosan ott van, és Ivy-n kívül ezt mindenki érzi, látja - főleg mi, olvasók -, ő mégis mindent megoszt vele. Ám ahelyett, hogy jóhiszeműsége meggátolná feladata teljesítésében, Ivy boldog tudatlanságban végigsétál a robbanó bombák közepette (már persze képletesen). Az idei év legnagyszerűbb karaktere!
Nem tudom, ismeritek vagy láttátok-e (a legújabb) A rózsaszín párduc filmeket, de engem Ms Pocket végig Steve Martin Clouseau felügyelőjére emlékeztetett.

Magáról a történetről sokat nem mesélnék, a fülszöveg ebben az esetben teljesen jól lefedi, miről is szól a dolog. A 12 éves szobalány, Ivy megbizatást kap egy ismeretlen, haldokló grófnőtől. Meglehetősen busás fizetség fejében el kell vinnie egy béke-búcsúajándéknak szánt Óragyémántot Angliába. A dolog viszonylag egyszerűnek tűnik, csakhogy nem az. Az ékszerre sokan fenik a fogukat mágikus hatása miatt. Ivy-ra rengeteg viszontagság vár útja során, többször életére törnek, tűzbe lökik, titokzatos kis csuhások üldözik, kapcsolattartóit pedig sorra meggyilkolják, ráadásul legújabb vendéglátói is együgyűnek, hálátlannak tűnnek - pedig a lány még tortapakolást is alkalmaz leégésre. És ha mindez nem lenne elegendő, a ház és annak lakói tele vannak titkokkal.
A végeérhetetlen humor mellett tehát rejtélyekből, izgalmakból és megannyi akcióból sincs hiány. Folyamatosan pörögnek az események - az unalom itt ismeretlen fogalom. És van még egy háttérelem, ami egyelőre amolyan gondolatpiszkáló kategóriában marad, ez pedig a család, vagyis az annak hiányából fakadó lelkisérülés. Kis hősnőnk árvaházban nevelkedett, és ez bizony nagy hatással volt személyiségére - az extra, Ivy-t és az olvasót egyaránt foglalkoztató kérdésekről nem is beszélve.

Mindent egybevetve azt tudom mondani, aki az Ivy Pocketért nyúl a boltban, nem fog mellé - akár magának, akár gyereknek szeretné. És ami még nagyon jó benne (a hangulatos illusztrációk és a tiszteletet érdemlő fordítás mellett), hogy többé-kevésbé lezárt sztori. Maradnak benne nyitott szálak, de a kötet fővonala megkapja méltó lezárását. Mindezzel együtt, kedves Kolibri Kiadó, KÉREM A KÖVETKEZŐT!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Ivy
Kedvenc jelenet: lehetetlen egyet kiemelni
Negatívum: ami Rebeccával történt
Borító: 5/5




Illusztrációk


A nálunk megjelent kötetet John Kelly illusztrálta, létezik azonban egy másik változat is, melyet Barbara Cantini rajzai színesítenek. Én most ezeket szeretném megmutatni nektek. (Játékunk során is az ő képeit láthatjátok.)




 



És a végére egy kép John Kelly-től:





Nyereményjáték


Játékunk során az Óragyémánté lesz a főszerep!
Minden állomáson találtok egy, a könyvhöz kapcsolódó képet, melyen több Óragyémántot is elrejtettünk a tolvajok kíváncsi tekintete elől. Nincs más dolgotok, mint összeszámolni, melyik képen mennyit láttok, majd az eredményt beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Mindig egész számot várunk megfejtésül!
Amennyiben mindegyik állomást teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét. Nyomozásra fel!Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

10/28 Olvasónapló
10/30 Dreamworld
11/01 Deszy könyvajánlója
11/03 KönyvParfé

2016. október 27., csütörtök

Madeleine Roux - Sanctum

Dan, Abby és Jordan visszatérnek egy újabb borzongató történetben! Vajon, hogyan változtatta meg őket mindaz, amit az első kötetben átéltek? Mit kezdhetnének a megválaszolatlan kérdésekkel? Hogyan tudnának csak egyszerűen továbblépni?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Blogturné Klub is a négy állomásos turnénkon. Ha ügyes vagy a játékunkon, megnyerheted a Maxim Könyvkiadó által felajánlott Madeleine Roux: Sanctum ​– A rejtélyes társulat három nyeremény példányának egyikét.


Madeleine Roux: Sanctum

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617565
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Beck Anita

Fülszöveg:
Dan, Abby és Jordan olyan dolgokat élt át a New Hampshire Egyetem nyári táborában, ami egy életre szóló traumát jelentett mindhármuknak. Ez az élmény rányomja bélyegét Abby és Dan kibontakozó szerelmére is. Mindannyian próbálnak túljutni a gyötrelmes emlékeken, de a múlt még mindig kísérti őket.
Bármennyire is szeretnének továbblépni, rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, és valaki eltökélten igyekszik fenntartani bennük a rettegést azzal, hogy titokzatos fotókat küld nekik egykori vándorcirkuszi jelenetekről. Úgy tűnik, az egyetlen esélyük, hogy megszabaduljanak a nyomasztó érzéseiktől, ha visszatérnek Camfordba, a New Hampshire Egyetemre, és feltárják a Brookline elmegyógyintézet múltját, valamint magyarázatot találnak Daniel Crowford igazgató őrült kísérleteire.
Megérkezésük után rádöbbennek, hogy a fotók létező helyszíneket ábrázolnak, sőt, az egyetemi kampusz területén hosszú évek óta most először állítanak fel egy hasonló vándorcirkuszt. Dan és barátai saját maguk fedezik fel a várost – elhagyatott házakban rejtett titkok után kutatva. De az intézet félelmetes múltja sokkal több szálhoz elvezet, mint azt gondolnák. És ez még csak a borzalmak kezdete…

Saját véleményem:
Madeleine Roux megcsinálta! Kijavította (majdnem) minden hibáját, amit az első rész során sérelmeztem, és egy rejtélyesen hátborzongató folytatást kínált. Ennek köszönhetően kezdeti vonakodásom is igen hamar elpárolgott, átadta helyét izgalommal vegyes kíváncsiságomnak.
Bevallom, nem gondoltam, hogy a lagymatag sorozatnyitó után a szerző képes lesz előnyt kovácsolni korábbi gyengeségeiből, de egy ütemes kezdéssel egyből a könyvhöz ragasztott.

Dan, Abby és Jordan néhány hónapnyi - látszólagos - nyugalom után megint visszacsöppen a rémálomba, mely tulajdonképpen sosem hagyta őket békén. A Brookline-on átélt trauma mindegyikőjükben mély nyomott hagyott, hiába próbáltak meg elszakadni tőle és távolságot tartani egymástól. Ám amikor Felix édesanyja arra kéri Dant, látogassa meg pszichiátrián kezelt fiát, újra működésbe lép az egész. Fenyegető üzeneteket kapnak egy széttépett fotó hátuljára írva, ráadásul maga Felix is azt kéri, folytassák a nyomozást. A különféle jelek és üzenetek pedig hova máshova is űzhetnék a csapatot, mint rémálmaik helyszínének közelébe? Más választásuk nem lévén, a srácok visszatérnek Camfordba, hogy magyarázatot találjanak, és feloldozást kapjanak.

Régi helyszín, régi rejtély, új köntösbe burkolva.
Az alapfelállás többé-kevésbé ugyanaz, mint korábban: Danék kísérteties üzeneteket kapnak, míg életük veszélyben forog. Ami más, az a felfokozott hangulat, a megnövekedett tét, és a főgonosz személyének ismerete. Na, meg a tudat, hogy valóban az életük a tét, nem csak a képzeletük űz velük csúf tréfát. És pontosan ez a keverék kellett ahhoz, hogy a szerző megvegyen magának.
Ezúttal valóban sikerült borzonganom. De még mennyire! Nagyon jól működtek a különféle hangulati elemek: elhagyatott házak, pszichiátria, megszállt diákok, félelmetes temetői kép, és a cirkusz. Utóbbi különösen nagy hangsúlyt kap, mind vizuális, mind írott formában. A könyv tele van régi, vándorcirkuszi képekkel, amik, nos hiába ártatlanok, mégis rémisztően festenek. Jómagam legalábbis irtózom tőlük. A mai csillogó-villogó utódaikkal szemben a régiekben van valamiféle sötétség, misztérium; szenvedést, bánatot sugároznak (elég csak a Vizet az elefántnakra vagy a Leányrablás Budapestenre gondolni). És minek után a vándorcirkusz a történetben is visszaköszön, irtózattal és riadalommal követtem a történéseket.

Maguk a szereplők egyébként nem változtak sokat, a személyiségeik és a kapcsolati felállásaik is ugyanolyanok, mint korábban, csak a történések és minden egyéb függvényében már nincsenek annyira előtérbe helyezve a hétköznapi problémáik. A nyomozás, a magyarázat kutatása, és a rémisztő események már annál inkább. Úgyhogy a sorozat határozottan jó úton halad afelé, hogy az utolsó részben azzá váljon, amit elvárok egy ilyen típusú könyvtől. A Sanctum nem tökéletes, vannak lassabb részei, ám sokkal színvonalasabb, izgalmasabb, rémisztőbb és rejtélyesebb, mint az Asylum.
Én a magam részéről most már kíváncsian és reménykedve várom, hogyan is zárul Danék kálváriája.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Felix
Kedvenc jelenet: találkozó Felix-szel
Negatívum: a cirkusz - frászom volt tőle :D (bár ez ebben az esetben nem negatívum)
Borító: 5/4
Sorozat: az Asylum sorozat 2. része
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Ezúttal nyereményjátékunkkal a cirkuszok történetébe kalauzolunk titeket! Minden állomáson találtok egy képet egy híres múltbéli mutatványosról, a bejegyzésben pedig nevének betűit rejtettük el. Nincs más dolgotok, mint rájönni, kit ábrázol a kép. 
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

10.23 Kelly & Lupi olvas
10.25 CBooks
10.27 Dreamworld
10.29 Deszy könyvajánlója

2016. október 26., szerda

Sabrina Jeffries - Karácsonyi csoda



Karácsony közeledtével sokan szeretnénk átélni egy kis karácsonyi csodát, esetleg olvasással az ünnep hangulatát megteremteni.
A General Press kiadó jóvoltából megjelent Sabrina Jeffries legújabb könyve, a Karácsonyi csoda, a Halstead Hall bajkeverői legújabb kötete. 
Ha szeretnél te is részese lenni egy kis karácsonyi készülődésnek, kövesd a turné négy állomását és ha velünk játszol, tiéd lehet a könyv egyik példánya.


Sabrina Jeffries: Karácsonyi csoda

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439149
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Hajnal Gabriella

Fülszöveg:
A Halstead Hall bajkeverői című sorozatból megismert Lord Devonmont sorsát követhetjük nyomon.
Pierce Waverlyt, Devonmont grófját gyermekkorában a szülei rokonok gondjaira bízták, és a férfi sosem bocsátotta meg nekik, hogy magára hagyták. Egy nap azonban levelet kap anyja társalkodónőjétől, Mrs. Camilla Stuarttól, amelyből arról értesül, hogy az édesanyja súlyos beteg. Azonnal hazatér vidéki birtokukra, hogy elbúcsúzhasson az asszonytól. Ám amikor megérkezik, meglepődöttségében a szája is tátva marad. Kiderül ugyanis, hogy az anyjának semmi baja, ő pedig beleesett Camilla körmönfont csapdájába. Az életvidám, vonzó özvegyasszony ugyanis eltökélte, hogy mindent megtesz azért, hogy kibékítse őlordságát az anyjával. A célja elérése érdekében pedig még arra is hajlandó, hogy elfogadja a férfi által felajánlott alkut, amely tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető...
Sabrina Jeffries karácsonyi történetében a Halstead Hall bajkeverői című sorozatból megismert Lord Devonmont sorsát követhetik nyomon az olvasók a megbocsátás és a szerelem útján.

Saját véleményem:
Az olvasmányaim kiválasztásánál általában a borító, az első benyomás vagy a műről hallott/olvasott méltatások azok, amik eldöntik, szeretnék-e megismerkedni az adott regénnyel vagy sem. Nos, ebben az esetben viszont a magyar cím volt a bíró, minthogy szeptember elején elkapott a karácsonyi-láz.
Nagy elvárásaim nem voltak, egyszerűen csak szerettem volna egy ünnepi hangulattal átitatott, szórakoztató könyvben elmerülni. És ezt meg is kaptam.
A Karácsonyi csoda remek döntés, ha szeretnénk ráhangolódni az ünnepekre, de akár a karácsonyfa alatti bekuckózáshoz is választhatjuk - szívetmelengető pillanatokat fog okozni. Mi több, romantikus hölgyismerősöknek, rokonoknak, anyunak, nagyinak ajándékként is jó választás lehet. Mindezt úgy, hogy maga a karácsony nem játszik benne központi szerepet. Fontosnak fontos, a készülődés bizonyos pillanatai előtérbe is kerülnek, de csak mint hangulati elemek. Mindenesetre én imádtam a vásárt, azt, hogy bepillantást nyerhettem a 19. századi angolok karácsonyi szokásaiba, és a más kultúrákból eredő dolgokhoz való hozzáállásukba. Mindezt pedig csak még varázslatosabbá tette a gyermek figura ártatlansága, vágyai, és az általa oly' sokat hangoztatott versike, ami megreformálta a kis közösséget.

A cselekmény fókuszában a férfi nézőpontkarakter, Pierce, az ő hányattatott gyermekkora, és az abból eredeztethető dolgok állnak. Devonmont grófját szülei kisfiúként száműzték otthonról, s egészen édesapja haláláig szóba sem álltak vele. Ennek okán a férfi, lelki sebeit enyhítendő/palástolandó botrányos életvitelt választott magának, s a szeretet írmagját is csírájában fojtotta el, megözvegyült édesanyjáról pedig hallani sem akar. Egészen addig, míg az asszony társalkodónője egy meglehetősen nagy füllentéssel rá nem veszi, hogy ellenérzéseit félretéve meglátogassa anyját. A többi pedig, ahogy mondani szokták, történelem. Camilla sugárzó, cserfes, minden lében kanál személyiségével eléri, hogy Pierce több időt töltsön a birtokon, míg ő alkujuk fejében éjjelről-éjjelre szórakoztatja. Na, nem úgy! Nem teljesen. Mert bár Pierce és Camilla között az első perctől izzik a levegő - s erről nem csupán szavakból értesülhetünk, hanem érezhetjük is -, rengeteg rang-, személyiség- és szemléletbeli akadály az, amit le kell küzdeniük a beteljesedésig. Az út és érzéki "táncuk" viszont szépen felépített, hol mókás - szóváltásaiknak, bakijaiknak köszönhetően -, hol pedig szívszaggató(an reménytelen).
Mind a két karakter közel egyforma családi háttérrel rendelkezik, Sabrina Jeffries mégis más-más módon dolgoztatta fel velük az őket ért tragédiákat, bemutatva, hogy több út is létezik, tőlünk függ, mivé válunk, miként kezeljük gondjainkat. Pierce az érzéketlenséget, keménységet, Camilla pedig a reményt, a boldogságot választotta, s eszerint élte, és éli napjait. Talán pont e kettősségből fakad a kettejük közti erős kémia. És ugyanezen okokból szerethető és emberi duójuk együtt és önállóan is. Nem tökéletesek, megvan a maguk keresztje, sokszor csinálnak hülyeségeket, mégis... (meg)érthetőek. Arról nem is beszélve, mennyire dinamikusak és viccesek közös jeleneteik.

A romantika mellett azonban van még valami, ami izgalmassá teszi a könyvet, ez pedig nem más, mint a Lord Devonmont és az anyja közt lappangó családi titok. Az ok, amiért Pierce-t gyerekként száműzték, távol tartották otthonától, szeretett édesanyjától, és amiért a nő önként vállalta a gyermekétől való elidegenedést.
Ezek összessége egy olyan téma, ami mindvégig ébren tartja az olvasó figyelmét, gondolkodásra, és nyomozásra készteti. Bevallom, én sok mindenre gondoltam, néha közel is jártam a megfejtéshez, de rengeteg kirakós darabra nem sikerült rájönnöm.
Összességében tehát a Karácsonyi csoda egy szenvedélyes, hangulatos, rejtélyes, csipkelődős, ízig-vérig történelmi romantikus regény. A szerző stílusa rendkívül olvasmányos, a karakterek szerethetőek, a karácsony pedig kellemes hangulati elem.  Csak ajánlani tudom. Ó, és bár egy sorozat 6. része, abszolút érthető önállóan is.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Jasper, Camilla, Pierce
Kedvenc jelenet: felolvasás, vásár, Jasper a katonákkal
Negatívum: -
Borító: 5/4
Sorozat: Halstead Hall bajkeverői 6. rész, The Duke's Men 0,5. része, de önállóan is olvasható




Nyereményjáték


Ismeritek a Halstead Hall bajkeverői sorozatot? Nem? Semmi gond, itt a remek alkalom egy picikét megismerni vele. 
Minden állomáson találtok a sorozatból egy torz borítót, ami alapján ki kell találnotok a címét, de ne legyen ennyire egyszerű, az adott kötet főszereplőjét is be kell írnotok a Rafflecopter dobozba. (Elég az egyik főszereplő neve.) - Tehát minden állomásnál a rafiba egy kötet címet és mellé az egyik főszereplő nevét várjuk.
Játékra fel!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

10/26 Dreamworld

2016. október 25., kedd

Sarah Andersen - Felnőni kiábrándító



A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Felnőni kiábrándító című Sarah’s Scribbles-gyűjtemény. Ennek örömére a Blogturné Klub 12 tagja bemutatja az őszinte, ámde annál viccesebb képregényt, mely olyan fontos problémákat feszeget, mint például a testkép, az öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok és a melltartó-mosás gyakorisága.
Tartsatok velünk a 12 állomásos turnén, és vigyétek haza a Fumax kiadó által felajánlott regény két példányának egyikét.


Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Kiadó: Fumax
ISBN: 9786155514753
Oldalszám: 112 oldal
Fordító: Tót Barbara

Fülszöveg:
Úgy érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítéssel előremozdítani a karrieredet? A felnőttkor olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, tedd le ezt a könyvet.
Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézen fogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi mű. De tényleg!
A Felnőni kiábrándító a rajongók kedvenc képsorait tartalmazza tucatnyi új képregény mellett, amelyek csak ebben a kötetben olvashatóak. A képregény olyan fontos problémákat feszeget, mint például a testkép, az öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok és a melltartó-mosás gyakorisága, és ezeket Sarah letisztult őszintesége varázsolja elképesztően viccessé - amellett, hogy mindenki magára ismerhet bennük.

Saját véleményem:
A Felnőni kiábrándító - Sarah's Scribbles-gyűjtemény remény korunk Robinson Crusoe-i számára! Megmutatja, hogy a világban élnek még hozzánk hasonló földi halandók, akiknek épp akkora és olyan gondokat okoz a felnőtt lét vagy az azzá válás, mint nekünk. Sarah pedig pontosan az a karakter, akivel száz százalékosan lehet azonosulni!
Na, de ne ugorjunk ennyire előre.
Amikor felmerült a turné ötlete, nem gondoltam volna, hogy benne leszek (azt meg végképp nem, hogy kampányfőnök is), mivel a képregények és a webcomicok műfaja távol áll tőlem. Aztán a lányok mutogattak néhány képet, és jelenetről jelenetre úgy éreztem, magamat és a hülyeségeimet látom viszont a képernyőn. Adtam hát neki egy esélyt.
És te jó ég, milyen jól tettem! Hiába nem egy önálló, kerek sztoriról van szó, hanem "csak" egy gyűjteményről, Saran Andersen pontosan azoknak az élethelyzeteknek, gondolatoknak ad vizuális formát, amiket jómagam is átélek. Megdöbbentő hitelességgel és humorral ábrázolja a hol kínos, hol pedig emberi dolgokat, amik mindegyikünk sajátjai. Egyszerűen megragadja azt a létállapotot, amivel legtöbbünknek nehéz mit kezdeni: a tudatot, hogy felnőttünk.

Mostanában én is egyre többször merengek azon, hiába vagyok 25 éves, belül ugyanúgy érzek, mint 8-10 évvel ezelőtt. Megragadtak bennem az akkori "szabályok", gondolatok, szokások, és egész egyszerűen nem tudok úgy gondolni magamra, mint felnőttre. Közben viszont azt látom, hogy az egykori osztálytársaim x gyerekes szülők, menyasszonyok, feleségek. Ilyenkor mindig arra gondolok, "úristen, de hisz még tini!", aztán rájövök, hogy nem. Ő felnőtt, saját lábára állt, és nekem is azt kéne csinálnom, de a fenébe is, én még nem akarok olyan lenni.
Sarah pedig pontosan ezt az érzést, gondolkodást adja vissza.

A gyűjtemény egyetlen hátránya a rövidsége, bár félek, ha háromszor ilyen vastag lenne, akkor is többet követelnék. Ezt leszámítva, zseniális görbe tükör saját magunkról. Na, meg megnyugtató bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk egyedül. Más is képes:
 - azon parázni, hogy izzad a tenyere, miközben a párjával, sétál.
- félelmei ellenére végignézi a horror filmet, aztán el se mozdulni más mellől és villanyfénynél aludni hetekig.
- egy hétig mosatlan melltartóban közlekedni.
- otthonról elindulva úgy érezni, olyan szép és csinos, hogy akár a kifutó éke is lehetne, majd az utcán megpillantva egy másik nőt, szempillantás alatt toprongyos hegyi trollá vedleni.
- interneten csinálni a semmit munka helyett.
- csak még egy fejezetet olvasni, majd rádöbbenni, hogy hajnal van.
- megjátszani magát egy utált osztálytárs előtt.
- Murphy-ként közbeszóló női gondokkal küzdeni.
- stb.

Ami pedig a kivitelezést illeti, a rajzok egészen minimalisták, mégis beszédesek, és a szöveghez, szituációkhoz hasonlóan visszaadják a helyzet valódiságát. Sarah - a figura - mimikái, a lelkiismeret Nyuszi, vagy az önálló élőlényként megjelenő Méh, mind-mind zseniálisak, és a maguk egyszerűségében tökéletesek! S a szöveg is ugyanezt a tendenciát követi. Rövid, ámde annál frappánsabb és tűpontosabb.
Mindazonáltal a képi és írott világ kicsijei együtt teszik azzá ezt a kötetet (vagy, ha már itt tartunk Sarah's Scribbles univerzumot), ami: világsikerré.
Őszintén ajánlom mindenkinek, kortól, nemtől függetlenül (lehet, hogy kicsit nőiesebb vonalat képvisel, de szerintem pasik számára is élvezhető). Fergetegesen jókat lehet rajta nevetni, hahotázni, és bármikor előkapható, ha úgy érezzük, kéne egy falatnyi boldogság, vagy menekülés a felnőtt létből.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Sarah
Kedvenc jelenet: ragyogóan festek (indulás előtt) - ronda vagyok (utcán, emberek között), női táska
Negatívum: KÉREK MÉG!
Borító: 5/5




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a képregényeké lesz a főszerep. Minden állomáson láttok egy képet vagy részletet egy közismert képregényből, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyikből. Ha ez megvan, a képregény címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Azok között, akik mind a 12 állomással megpróbálkoznak, a kiadó jóvoltából kisorsolunk két példányt a Felnőni nehéz c. Sarah’s Scribbles-gyűjteményből.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

10/20 Olvasónapló
10/21 Bibliotheca Fummie
10/22 Always Love a Wild Book
10/23 Sorok Között
10/24 Deszy könyvajánlója
10/25 Dreamworld
10/26 KönyvParfé
10/27 Insane Life
10/28 Zakkant olvas
10/29 Függővég
10/30 Szembetűnő
10/31 Angelika blogja

2016. október 24., hétfő

Halloween csináld magad - Harry Potter tábla


Közeleg a Halloween, én pedig egyre erősebb késztetést érzek aziránt, hogy rémséges díszbe öltöztessem a lakást. Így hát tucatnyi inspirációs oldal és kép nézegetése után bele is vágtam az első kellék elkészítésébe. A választásom egy Harry Potter táblára esett. 
Mivel sem felesleges pénzem, sem lehetőségem nem volt egy valódi fémtábla elkészítéséhez, kicsit egyszerűsítettem és szabadabban értelmeztem a dolgot. Ennek eredményeként fillérekből előállítható a hangulatos függő.






Így csináld


Kellékek:
  • kartondoboz/lap
  • papírlap
  • olló
  • ragasztó
  • fonal/drót/damil
  • ceruza
  • ecset
  • festék
  • szemhéjfesték

Elkészítés:
  1.  Fogj egy kartonlapot vagy dobozt. Lap esetében vágd akkorára, amekkora táblát szeretnél, ha pedig dobozod van, egyszerűen csak vágd le valamelyik fülét.
  2. A kivágott kartont tedd a papírra (nagyjából középre), rajzold körbe, majd fordítsd meg, hogy az üres oldala legyen felül. 
  3. A szöveget ráírhatod magad is, de ha nem érzed úgy, képes lennél rá, használhatod a lapot stencilként is. Ebben az esetben gépen nagyítsd akkorára a képet/szöveget, amekkorára szeretnéd, majd óvatosan tedd a monitorra a lapot, és halványan, nem nyomva a ceruzát, rajzold körbe. Ha finoman csináljátok, a monitor sem sérül!
  4. Ezután hajtogassátok rá a kartonra a papírt (hátul akár össze is ragaszthatjátok, de ez ráér a végén is, ha később igazítani szeretnétek rajta), és vegyétek elő a vízfestéket, temperát.
  5. Vékony ecsettel, nem agyonvizezett festékkel fessétek ki a betűket feketére (vagy tetszés szerint bármilyen színűre). 
  6. Ha megszáradt a festék, jöhet a szemhéjfesték. Meglepő, de nagyon jól lehet vele piszkosítani a rajzokat, és egyáltalán nem kopik le. Középbarna színnel (a fentebbi képemen a 2. szín) sminkecsettel fessétek be az egész táblát. Ajánlom, hogy függőleges irányba söpörjétek a port, úgy nem lesz maszatos-foltos hatású, és egészen nyugodtan rámehettek a feliratra is, legalább enyhén kopottan hatású lesz.
  7. Amint megvagytok a lap alapbarnításával, jöhet a szélek sötétítése. Ehhez sötétbarna szemhéjpúdert ajánlott használni. Ujjal kenjetek pöttyöket a tábla szélére, majd - még mindig ujjal - maszatoljátok el úgy, ahogy nektek tetszik. A négy csücsökbe mehet sötétebb, míg a lapszélekre picit lightosabb barnítás. Középre is tehettek picit, de nem muszáj - én épphogy csak egy leheletnyit odamaszatoltam. 
  8. Végül, de nem utolsó sorban ragasszátok össze a tábla hátulján a papírt, ha korábban nem tettétek volna meg, és a madzagból (akár fonhatjátok is)/damilból/drótból tegyetek rá akasztót. És voilá! Kész is vagytok.



2016. október 23., vasárnap

Lucy Keating - Dreamology



A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Lucy Keating: Dreamology - Álomgyár című regényét, melyben Alice és Max álombéli és valóságos életét ismerhetjük meg egy vérbeli sulis-romantikus történetben. Kövesd végig az öt állomásos blogturnét, játssz, és ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.


Lucy Keating: Dreamology - Álomgyár

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617671
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:
Alice, mióta csak az eszét tudja, Maxről álmodik. Minden nap, elalvás után bejárják a világot, egzotikus helyekre utaznak, beszöknek a Louvre-be, vagy épp egy piramis tetején piknikeznek. És az ezernyi mesés kaland során egymásba szeretnek. De ez mind csak álom… Max ugyanis nem létezik. Legalábbis a lány ezt hiszi…
Alice édesapjával Bostonba költözik, és amikor belép új iskolájában az osztályba, Maxszel találja magát szemben. De a valóság más, mint Alice fantáziájában. A fiú kimért, és ráadásul van barátnője. És az ismerkedés korántsem olyan tökéletes, mint azt a lány remélte. 
Amikor pedig kiderül, hogy Max álmai is régóta Alice-ről szólnak, a képzelet és a valóság egyre inkább kezd összemosódni. Úgy tűnik, véget kell vetniük a közös fantáziáknak, ezért mindent megtesznek, hogy kiderítsék a rejtélyes közös látomások okait. 
De annak, aki álmában lesz szerelmes, elég-e valaha is a valóság?

Saját véleményem:
Annak idején, amikor a Maxim kiadó szavazást tartott, melyik borítóval jöjjön ki a könyv, a rövid ismertető alapján úgy éreztem, belebotlottam egy újabb must read kategóriás - megelevenedő álompasi? ide nekem azonnal! - regénybe.
Maga az alapötlet szerintem zseniális! Egyrészt, ki ne szeretné, ha álmai (ebben az esetben minden értelemben) pasija a valóságban is szembesétálna vele? Másrészt pedig - ahogyan azt maga a szerző is többször elmondja -, az álmok azóta izgatják az emberek fantáziáját, mióta világ a világ. Tehát minden feltétel adott egy jó kis sztorihoz. És kezdetben ez működik is.
Alice éjjelente egy Max nevű, helyes, álombéli baráttal, szürreálisabbnál szürreálisabb kalandokat él át. "Bejárják a világot, egzotikus helyekre utaznak, beszöknek a Louvre-be, vagy épp egy piramis tetején piknikeznek" Aztán jön az ébredés, vele együtt az elválás, és a fájdalmas valóság: minden csak álom volt. Nincs ez másként azon a reggelen sem, amikor a lány új iskolájába készül, ahol aztán szembe találja magát Max hús-vér megtestesülésével. Az egyetlen bökkenő, hogy a srác látszólag nem ismeri, és olyan messzire elkerüli, amennyire csak lehet, ráadásul mogorván bánik vele.
Mindez remekül ábrázolt, teljesen hiteles és kellően vicces. Alice érzelmei kellően hűen adják vissza mindazt, amit az ember lánya egy ilyen eufórikus álomból ébredve, nap nap után átél, miután rádöbben, megint csak álmodott. Tökéletesen átjön, milyen érzés, ha a párodat nem hívhatod fel, nem ölelheted meg, mert nem létezik. A dolog csattanója pedig, hogy mégiscsak létezik - ámde messzebb nem is állhatna tőled -, számtalan izgalmat kínál. Az ember agyában egyből felvillan a kérdés: Vajon hogy jönnek össze?, majd ezt követi a Miért álmodik róla? és a Mi ez az egész? Ám mielőtt ezekre választ kereshetnénk, szembesülnünk kell az újabb fordulattal, ami még több kérdést felvet.
Max történetesen nagyon is tisztában van azzal, kicsoda Alice, hisz ő az álombéli lovagja! Alice-hez hasonlóan ugyanazokat álmodja - mindössze, a lánnyal ellentétben, nem szeretné ezt az egészet a valóságba is átültetni. Mondhatni, már-már feszengve menekül attól, hogy a való élete megváltozzon; tökéletesen megelégszik azzal, hogy éjjelente Alice a barátnője, míg nappal egy másik lány.

Érdekes szituáció, az biztos. Rengeteg kérdésre kereshetnénk a választ, és bizonyos szinten keressük is, de Lucy Keating megmaradt a biztonsági zónában. Ahelyett, hogy az álom dolgot helyezte volna előtérbe, inkább a tinirománcra fókuszált, és csak extra adalékként vegyítette hozzá az éjjeli kalandokat. A végeredmény így is egy aranyos, romantikus YA lett, ami semmivel sem marad le a műfaj többi képviselőjétől. Amennyiben megelégszünk a szokásos klisékkel operáló történettel, úgy kellemes kikapcsolódást nyújthat, akárcsak akkor, ha még nem olvastunk tucatnyi ilyet. Jómagam viszont itt jöttem rá, hogy kezdem unni az új diák belebotlik az álompasiba és szerelmi háromszögben vergődve harcol igaz szerelméért típusú regényeket. Ha 10 évvel fiatalabb lennék, imádtam volna, de nem vagyok, így Alice és Max sztorija nekem most picit kevésnek bizonyult. És ezen Max karaktere sem segített. Az elvárt, szívtipró szerepével ellentétben nem győzött meg, steril maradt, nem éreztem azt, hogy Alice valóban megnyerte vele a fődíjat. Sokkal jobban kedveltem a történet bohócát, Olivert, aki nagyjából az első megszólalásával levett a lábamról, és végig azért drukkoltam, hogy végül ő jöjjön ki nyertesként. Hogy ez így lett-e, azt nem árulom el.
Ami pedig a főszereplő hölgyeményünket illeti, ő tökéletes megtestesítője a szerethető, hebrencs, álmodozó, ízig-vérig tinilány típusnak.

Mindent egybevetve úgy gondolom, az Álomgyár egy cuki, nagyon fiatalos, romantikus-gimis történet, némi tudományos-misztikus fűszerrel, ami elsősorban a szereplőkkel azonos korú (14-16) olvasókat fogja elvarázsolni.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Oliver
Kedvenc jelenet: álmok
Negatívum: Max
Borító: 5/4
Sorozat: önálló
Megtetszett? Vidd haza!




Térkép






Nyereményjáték


Mivel is foglalkozhatna jelenlegi játékunk, mint az álmokkal? Olyan filmekből emeltünk ki jellemző képeket, amelyekben fontos szerepet játszanak az álmok. Ismerjétek fel a filmeket és a címüket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! 
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!






Nézzetek be a többi állomásra is

10/15 Deszy könyvajánlója
10/17 Szembetűnő
10/19 Kelly és Lupi olvas
10/21 Sorok Között
10/23 Dreamworld

2016. október 16., vasárnap

April Genevieve Tucholke - Wink Poppy Midnight



A Blogturné Klub hat tagja büszkén mutatja be April Genevieve Tucholke különösen magával ragadó történetét két lány, és egy fiú kusza kapcsolatáról, mesés kalandjaikról és a mindent elsöprő szerelemről.
Kövessétek velünk a turnét, amin a Menő Könyvek jóvoltából 1 példányt ti is megnyerhettek a regényből!


April Genevieve Tucholke: Wink Poppy Midnight - A hős, a hazug, és a hitvány

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634032830
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Iván Viktória

Fülszöveg:
Minden történetbe kell egy hős.
És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre váró titkok...
Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.

Saját véleményem:
A Wink Poppy Midnight borítóját meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Aztán, ahogy jobban elmélyedtem a vele kapcsolatos kutatásban, a rövid leírások, illetve a hangulatosabbnál hangulatosabb képek, animációk abszolút meggyőztek arról, olvasnom kell. Misztikus, borongós hangulató történetre számítottam, ezzel szemben egészen mást kaptam. April Genevieve Tucholke regénye olyan, mint egy szürreális rémálom, mesei formában. Hogy ez jó vagy rossz, az egyéntől és ízléstől függ, bennem felemás érzéseket keltett. Mielőtt azonban tovább mennénk, szeretném tisztázni, mit is értek szürreális rémálom alatt.
Az egész könyv stílusa rémálomszerű - a fejezetek és a cselekmények nem mindig indokoltan, sorban vagy logikusan követik egymást, inkább kuszán, mint amikor álmodik az ember és mindenféle össze nem illő, szürreális dolgok állnak össze a fejében, vagy a semmiből átvált a helyszín/cselekmény, mégis természet(ellen)es az álmodó számára. Kellett egy kis idő, míg ehhez hozzászoktam, és nem akartam visszalapozni miérteket és hogyanokat keresve.
Nem egy olyan sztori, amit komolyan kéne venni, vagy ahol válaszokat kéne keresni. Sokkal inkább egy horror(szerű) mese... nos, hát mondjuk ki, némileg kattant főszereplőkkel, akik közül az egyik lány valóban meseként éli meg az egészet - nem véletlen a könyv alcíme.

A három főszereplő sorsa akkor fonódik egybe, amikor Midnight Poppy-ék szomszédságából a Winkék melleti házba költözik édesapjával. Midnight tehát a közös pont. Ő az, aki éveken át plátói szerelemmel szereti Poppy-t, és hagyja, hogy a lány kihasználja, és úgy rángassa, ahogy akarja, majd mindezt - részben - elfelejti, ahogy Winkkel összeismerkedik.
Midnight a leggyengébb láncszem. Gyáva, papucs, napraforgó típus, aki mindig arra fordul, amerre érdeke van, vagy ahonnan jutalmat remél (leginkább testit). Őt egyáltalán nem sikerült megszeretnem, és a fejezetei sem kötöttek le annyira, mint a lányoké.
Wink és Poppy látszólag nagyon eltérő személyiségek. Wink csendes, szerény csaj, aki imád az erdőben bóklászni, mindenféle ezoterikus dolgot művelni, vagy éppen a testvéreinek mesélni, míg Poppy velejéig romlott. Mindent és mindenkit kihasznál, a szíve kőből van, állandóan gonoszkodik, barátait pedig alattvalóként kezeli. Mégis, amikor rájön, hogy szeretője, Midnight (aki érzelmileg semmit nem jelent számára) többet érez Wink iránt, mint barátság, eltökéli, megleckézteti őket, és megkínozza a lányt.
A Wink Midnight Poppy leginkább a két hölgyemény csatája, Midnight amolyan konfliktusforrásként funkcionáló marionett bábú. A lányok azok, akik igazán egymásnak feszülnek, és ők azok, akik a történet valódi érdekességét szolgáltatják.
Számomra egyébként Poppy volt a legérdekesebb, legemberibb karakter. A benne tomboló düh, harag, vágy, gonoszság élőbbé és izgalmasabbá varázsolta - legalábbis a csúcspontig.

Sajnos nem beszélhetek a fordulópontról vagy a befejezésről, pedig lenne mit. Utóbbi szerintem nagyon gyors, légbőlkapott és indok nélküli volt, megért volna pár plusz oldalt. A csavar, na az viszont tagadhatatlanul jól sikerült. Fondorlatos, megkavart, hátborzongató, pszichopata és sötét. Olyannyira, hogy az volt a kedvenc részem.

Míg maga a történet és annak karakterei nem arattak nálam osztatlan sikert, a háttérvilág, a hangulat, és a különféle misztikus elemek tagadhatatlanul a regény legnagyobb erősségeinek mondhatóak. Az egész nagyon borongós, szürreális, helyenként horrorisztikus. A tarot-kártya és a jóslatok pedig még mindig nyerő kellékek.
A Wink Poppy Midnight simán lehetne egy Tim Burton animációs mesében felbukkanó legenda vagy könyv.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Poppy
Kedvenc jelenet: a kísértetházas jelenetek
Negatívum: Midnight
Borító: 5/5
Sorozat: önálló




Fanartok







Nyereményjáték


A történet egyik legjellegzetesebb szereplője Poppy, a gyönyörű, ám belül romlottnak tűnő lány, aki látszólag igazi gonosztevő, de a lelke mélyén súlyos sebeket titkol.
A mostani játékunk során hat, Poppyhoz hasonló női szereplőt gyűjtöttünk össze különböző tévésorozatokból. A feladatotok, hogy felismerjétek képről, kire gondoltunk, és írjátok be a sorozat címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A nyeremény 1 példány a könyvből.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

10/09 Always Love a Wild Book
10/10 Sorok között
10/13 Könyvvilág
10/16 Dreamworld
10/17 Kelly & Lupi olvas
10/19 Deszy Könyvajánlója
10/21 Letehetetlen